31. szám 2001. december
Élet a burkon kívül 2.
(a második ilyen témahét az AKG-ban)
Biztos van, aki nem tudja, hogy a 9. évfolyamnak szociális témahete volt, amelynek keretében különböző sérült embereket látogattunk meg: vakokat, siketeket, mozgássérülteket és értelmi fogyatékosokat. Öt csoportban látogattuk a négyféle fogyatékkal élő embereket. Megkértem az egyes csoportok tagjait, meséljenek a benyomásaikról, élményeikről.
“Az értelmi fogyatékosoknál fantasztikusan éreztük magunkat. Eléggé meghökkentő volt, hogy ilyen szörnyű szociális helyzetben vannak ma ezek a sérültek.”
“A hallássérülteknél voltunk, az emberek nagyon kedvesek voltak. Sok dolgot megtudtunk róluk, most már teljesen másképp látom őket.”
“A mozgássérültek szerintem feltűnően önállóak, ritkán kérnek segítséget tőlünk. A gyerekek teljesen úgy viselkednek, mint mi, játszanak, verekszenek is egymással.”
“A vakoknál nagyon jól éreztük magunkat. Nagyon közvetlenek és kedvesek voltak. Megtanították, hogy hogyan tudunk segíteni nekik például az utcán. Azonkívül az látszott, hogy ők is úgy élnek, mint mi.”
Nagyjából ezeket a gondolatokat ébresztette bennünk a témahét. Ami nagyon jó volt, hogy – amint az a véleményekből is látható – nem sajnáljuk őket. Nem is szabad, sőt ugyanolyan emberekként kell kezelnünk őket, mint bárkit magunk közül. Nem igazán jó, ha fogyatékosokként kezeljük őket, hiszen mint kiderült, nem is igazán azok. Pont úgy élik az életüket, mint mi. Verekednek, vitatkoznak, újságot olvasnak és beszélgetnek órán. Még sok idő kell ahhoz, hogy a társadalom is úgy viszonyuljon hozzájuk, ahogyan kéne. Nem sajnálkozva, de segítőkészen. A témahéttel, azt hiszem, egy csöppet közelebb kerültünk hozzájuk.
Mindenesetre a témahéten mindenki új és jó élményeket is szerzett, még akkor is, ha esetleg valamelyik nap hajnalban kellett kelnie…