31. szám 2001. december
Röhögjünk együtt a reklámokon…
Talán eddig jogosan kérhették számon lapunkon a magvas kultúra, az irodalom hiányát. Ám mostantól minden megváltozik. Hiszen kit érdekelnek a reklámok akkor, amikor a magyar költészet egén új csillag fénylik fel, amely elhomályosít minden eddigit. Amikor a posványból új költőfejedelem születik. A rovat az eddig névtelenségbe burkolódzó zseni, Bonduelle Anonymus egyik legmeghatározóbb munkájának elemzésére vállalkozott. Remélem, szerény eszközeink elég árnyaltan adják vissza az érzelmi vívódást, ami a nagy mű születése mögött húzódik meg.
Bonduelle Anonymus: Kiskertekben bajnoknak…
Kiskertekben bajnoknak
Választják meg a legjobbat.
Jön a répa, gyorsan elrajtol,
Bizony ő sose doppingol.
Csoda friss ez a csapat, ezt láthatjuk,
Evezővel hogyha gátat fut.
Vitaminban a többit megveri
És a versenyt rögtön megnyeri.
Hiszen itt jön éppen brokkoli,
Ki gerelyével látható.
Az egész csapat bomba jó,
Az első helyre várható.
A nyerők csakis ők most mindenben
Hisz a varázsszó mindig Bonduelle
A költő kíméletlenül kipellengérezi a ma emberének törekvéseit, hogy mindenáron előtérbe helyezzék magukat, hogy mindenképp elsőséget szerezzenek. A vers tanulsága szerint hiába hisszük magunkat jelentősnek és hatalmasnak, nem lehetünk többek, mint úr a szemétdombon, avagy bajnok a kiskertben. Ezt a feloldhatatlan ellentmondást jeleníti meg a vers talán legszebb képében, az evezővel gátat futó versenyzőkről, akik vitaminban verik meg a többieket. Ám ahogy a költő a nevét megjeleníti a vers végén, nyilvánvalóvá válik, hogy mégis tud azonosulni ezekkel a zöldségekkel, a répával és a brokkolival, mert ők valódi személyiségek, akik mindennapi problémáikkal, küzdelmeikkel közel állnak hozzá. Ezért tartják a kritikusok a verset olyan összetettnek és elevennek, olyannak, amely megújítja a magyar költészetet.
Miután újraindítottuk a rovatot, nem gondoltam volna, hogy akár egy folytatást megél. Azonban a reklámozók ostobasága legmerészebb álmainkat is felülmúlta. Így minden okunk megvan a bizakodásra, hiszen rovatunk az eddig megjelent két cikkel (a Szomszédokat és a Szabó családot leszámítva) egyedülállóan hosszú a magyar sorozatok történetében.