35. szám 2002. október
Árvíz az iskolában
A kilencedik évfolyam Nap kupaca épp matekórán ült. A tanár
az órájára pillantott és ennyit mondott: „Jó, akkor most öt perc szünet.”
Kitoltuk magunk alól a székeket, és elkezdtünk kiözönleni a kisiskolánkba, amikor valaki felkiáltott az ablaknál: Nézzétek, árvíz van! Erre aztán mindenki az ablakhoz tódult, hogy kinézhessen rajta, és tényleg, az egész Raktár utcában állt a víz! Természetesen további tanításról szó sem lehetett, mivel mindenki elkezdett lefelé rohanni a lépcsőn, hogy közelebbről is megtekinthesse a katasztrófát. Az udvaron egyre följebb és följebb kúszott a víz, ráadásul a konyha bejárata is ott van, így az egész élelemkészlet elázott. A szegény konyhás nénik próbálták menteni, ami még menthető volt. Úszott a sok kék ételtároló hordó, lábos és egyéb. Az utcán az emberek gyorsan elhajtottak a kocsijukkal, nehogy késő legyen, amikor a víz magassága miatt már nem lehet kinyitni az ajtaját.
Utána megnéztem a bejáratot. A lépcsők alját már kezdte nyaldosni a víz, a portásfülkét pedig teljesen elöntötte. Marsi tanár úr elhitette velem, hogy valószínűleg a negyedik emeletig föl fog menni a víz (én meg persze elhittem). Ekkor üvöltözni kezdtek mögöttem, hogy „gyerünk a büfébe, ingyen kaja!”
Az ebédlőbe kezdett beszivárogni a víz, így Ildi
végkiárusítást tartott. Még mindig jobb, mintha az öszszes kaja elázott volna...
Amikor már lent kellően körülnéztem, felmentem a kisiskolánkba és az ablakban
ülve néztem, hogy hömpölyög a víz a Raktár utcában. Csőrepedés volt. A tűzoltók
próbálták kiszivattyúzni a vizet, és búvárruhás alakok mászkáltak mindenfelé.
Egy tévés stáb ezt az egészet kamerára rögzítette, nemkülönben az AKG-s
videósok, akik a combig érő vízbe gázoltak, hogy megörökíthessék az eseményeket.
A tanárok próbáltak minket visszaterelgetni a termeinkbe, hogy megtarthassák a soron következő órákat. Nekem szerencsére lyukasom volt, úgyhogy csak néztem, hogyan mentik ki a cuccokat a Máltai Szeretetszolgálatból, ami a sulival szemben van. Kis idő múlva bejöttek a tanárok, hogy minden gyereket, amilyen gyorsan csak lehet, hazaküldjenek, mivel úgy tűnt, hogy a bejáratnál befolyik a víz a földszintre. Így hát a FÜPI-n keresztül kijutottunk a Szentendrei útra és mindenki boldogan ment haza azzal a tudattal, hogy megvan a péntek esti sztori. Aki este figyelte a híradót, az hallhatta, hogy „400 diákot kellett evakuálni”, azonkívül a víz alámosta az utat, amire ráhajtott egy autó, az aszfalt pedig beszakadt, és a kocsit meg az abban rekedt hölgyet csak nehezen tudták kimenteni.
Mindenesetre történelmet írtunk azzal, hogy a tanárok azért üvöltöztek velünk, hogy tűnjünk azonnal haza. Másnap elmentem megnézni, hogy mi maradt az iskola helyén: semmi változás nem volt, csak egy tócsa árválkodott a Raktár utca járdája mellett. Amilyen gyorsan jött az árvíz, olyan gyorsan tűnt is el.
Fotók az iskolai árvízről: www.akg.hu/foto/2002arviz