35. szám 2002. október
Honfoglalás témahét
Amikor megláttam az értesítőn a találkozó időpontját, leesett az állam. Micsoda? 6:50 Déli- pályaudvar? Kezdett elmenni a kedvem a honfoglalástól! A szállásról készült képek bíztatóak voltak: bojler van, hogy működik-e, az még nem derült ki. Úti cél az ismeretlen Ispánk.
Az utazás nagyon változatosnak bizonyult: hűvös, tágas Intercity, majd forró,
apró busz. (40 ülőhely 60 utasnak és a csomagoknak...) Patrónusaink közül Nádori
Gergely sajnos nem tudott velünk tartani, őt Bíró Gábor „helyettesítette”.
Velünk tartott még Zsóka néni, aki a kézműves foglalkozásokat vezette.
Tíz nappal később próbálok objektíven tekinteni az eseményekre. Mert végül is a bojler működött, a törzsek beosztása szerencsés volt (már akinek). A sportversenyek jól sikerültek, a legemlékezetesebb pedig az éjszakai botdobálás volt. A honfoglalás kori mondák esti előadásain nem a szöveghűség bizonyult számunkra a legfontosabbnak, a poénok viszont nem arattak mindig teljes körű sikert a közönség körében. Nagy megpróbáltatást jelentett egy különleges fordítási feladat: egy rovásírásos szöveg átírása ábécé nélkül...
Izgalmas volt a (harmadik gólig) a Manchester – ZTE meccs, mivel nem volt tévé, így az információk rádión és mobilokon érkeztek. Így a hírek keveredése még izgalmasabbá tette a nagy mérkőzést.
És most jöjjenek a negatívumok (ezekről mindig könynyebben és többet is tudok
írni). A kaja mennyiségével vagy minőségével mindig van valami gond. Most inkább
nem részletezem, csak a vegetáriánus kaja jellegéről: gulyásleves hús nélkül. Az
ebéddel összefüggő balesetek száma is tömegessé vált, ha szalmonella nem is
fordult elő, de az égési sérülések a nyelven nagy számúak voltak. A forró ebéd
megállíthatatlanul szedte áldozatait. Így aztán a másnapi ebéd ízét már nem
éreztük. Minden problémánk megoldódott. Az ágyak életveszélyesek voltak! Alulról
nézve különösen, az alul alvók mindig rettegve feküdtek le aludni... A
szúnyoghálók nem működtek rendeltetésszerűen, a tenyérnyi lyukaknál nagy volt a
forgalom.
A történelemórák három-négy óra alvás után egy kicsit talán hosszúnak bizonyultak. A környezetvédelemről: nem voltunk élharcosok, de ez csak a kukák hiányával magyarázható. Befejezésképpen írok valami jót is: nagyobb baleset nem történt, keze lába senkinek sem tört el, még az ujjunk sem maradt ott. Hoztunk viszont haza nemez gyűrűt, gyöngy karkötőt... és persze nagy beszélgetések emlékét.
további fényképek: www.akg.hu/handabanda/2002honfoglalas