36. szám 2002. december
Boldog szülinapot
Tudtam, hogy valami rossz fog történni. Nem is tudtam, inkább csak éreztem. Suli után, a buszon mindenki gyászos, búskomor arccal zötyögött hazafelé. Amikor megállt a busz, leugrottam róla, és elviharzottam Marciék háza előtt. Elővettem a kulcsom, bedugtam a zárba és elfordítottam. Miután becsaptam magam mögött a kertkaput, berohantam a házba, ahol tökéletes csend volt. Eluralkodott rajtam a félelem, és már láttam magam előtt, ahogy egy véreres szemű őrült – szépen, módszeresen – levágja a bal-, majd a jobb karom. Mindezalatt én nem teszek semmit, csak üvöltök. Amikor visszatértem a „való világba”, rájöttem, cselekednem kell. Első mozdulattal felkaptam a fogason lógó teniszütőt, és felmentem az emeletre. Az egyik szobából zajt hallottam, és hirtelen kinyitottam a mosdó ajtaját. Ám csalódnom kellett, mert a fürdőszoba kongott az ürességtől. Amikor a szobámhoz értem, már biztos voltam abban, hogy valaki van bent. Egyből csaptam az ütővel, és a következő kép az volt, hogy egy nagy fehér izé repül az arcomba, és levisz a földre. Ennek a nagy fehér valaminek gesztenyeíze volt, és gyertyákkal volt teletűzdelve.