36.
szám 2002. december
In memoriam Mariska! (Jakab Juli)
Két hétig nem adott életjelet magáról, végül teljesen legyengülve vánszorgott haza nevelőapjához. Mariska még visszajött, hogy elbúcsúzzon attól az embertől, akit a legjobban szeretett, aztán, élete virágjában, örökre eltávozott az árnyékvilágból.
9. évfolyam, Szenvedélyek témahét (Bakonyi Alexa)
Ez a témahét talán most időszerű is volt a mi kis évfolyamunknak. Én úgy vettem észre, hogy az AKG-n belül is, de az átlaghoz képest is aránylag alacsony az évfolyamunk züllési indexe.
Rekviem egy álomért – a Szenvedély témahéten látott film (Szuszi)
Ez a film hihetetlen. Mindent megmutat. A drogozás elejéről kezdi és a végén fejezi be. A való életben is valahogy így lehet.
Drog és játék – mint szenvedély (Szuszi)
Szenvedély témahetünk alkalmával én a drog csoporthoz kerültem. Lehetőségünk volt beszélgetni egy kábítószer-függővel, egy olyan emberrel, aki valami olyasminek a rabja, amitől nehéz megválnia, de Charlie-nak ez mégis sikerült. Ő 37 éves, de saját maga szerint csak kettő...
A hónap fotója - Karácsonyfa a temtud tanáriban
Tesztoldalak a másodikon (Halápi Csaba)
A termtud. munkaközösség Ember és Gép című kiállítása leginkább kérdéseket vet fel, de nem ad válaszokat. Ezek a kérdések azonban korunk aktuális és megoldásra váró problémái, és mint azt a természettudományokban jártasak jól tudják, a jó kérdés megfogalmazása gyakran sokkalta nehezebb, mint a helyes válasz megtalálása.
Gosford Park (Jakab Juli)
Társadalmi szatírába oltott krimi, némi iróniával, sőt humorral. Szerintem ez a pontos műfaji meghatározása a Gosford Park című filmnek.
Hangyák a gatyában 2. (E.D.)
Nemrég egy igen épületes filmet néztem meg a moziban. A címét elárultam. Nos, azt hiszem, ez is igen sokatmondó... Tudom, hogy egy „újságíró” esetében végzetes hiba azzal kezdeni, sőt egyáltalán azzal untatni a jónépet, hogy leírjuk, hogy miről szól a film, de hát biztos vagyok benne, hogy vannak egypáran, akik nem ismerik a történetet... És ez itt a baj... mármint hogy a filmnek nincs is igazán története...
A Bourne-rejtély (Balla Júlia)
Vajon mi a foglalkozása annak a férfinak, akit három golyóval a hátában és egy chippel a bőre alatt találnak meg félholtan a tengerészek? Csak nem titkosügynök? De bizony, mint ez a későbbiekben kiderül.
Az új Psycho (Kovács György)
Felújították a Psychót. Hát igen. Régóta igyekszem már valamiről tényleg, igazán és őszintén jót írni. Talán majd a Vörös sárkány. Ha ez egy tévéműsor lenne, olyanokat írnék, hogy alakítás: kevés/rossz, feszültség: átlagos, és persze, hogy NEM AJÁNLJUK. Hogy miért?
Médiaháború (Bősz Anett)
Legtöbbünk estéi többnyire tévénézéssel telnek. Mit is tudnánk csinálni? Mindenki hulla fáradt, és így minden este egy gombnyomásra kinyílik a világ. Vagy mégsem?
Hegylakó IV. (Kovács György)
Réges rég, egy másik világban néhányan fellázadtak valami ellen. Őket ezután fokozatosan száműzték abból a világból és elvették memóriájukat.
Egy fiúról (Daubner Anna)
Nick Hornby könyvének főszereplője egy „szigetlakó”. Vagy legalábbis ő ezt képzeli magáról. Mármint hogy ő Ibiza.
K*vajó könyv (Bakonyi Alexa)
Kárpáti Andor könyvének minősítése szerény véleményem szerint nemigen egyezik meg a címmel. A könyv lényege a polgárpukkasztás és a „hű de konkrétság”.
Givenchy és Audrey Hepburn (Balogh Luca)
Audrey Hepburnt egészen egyedülálló módon, négy évtizeden keresztül kedvenc divattervezője öltöztette, filmjeiben és magánéletében egyaránt. Soha ezelőtt nem volt még színésznő hűségesebb divattervezőjéhez. Összesen majdnem harminc filmben szerepelt, melyekben a ruhákat őrá álmodták és őrá szabták...
A Szigetről a távolból (Bakonyi Alexa)
Az idei szigetelés, ellentétben a tavalyival, számomra semmi kulturális élményt nem tartalmazott, sőt, semmilyen szinten nem tágítottam világképem (sajnos). Szimplán a tengés-lengés dominált, semmi programfüzet bekarikázott előadásokkal.
Helyzetjelentés a Kisstadionból - Jamiroquai koncert (Tardos Hanna)
Nincs didgeridoo, ami a BS-ben örökre emlékezetes maradt számomra. Ez fáj leginkább. És kivetítő híján csak a cselesebb, távcsővel érkező emberállatok vizsgálhatják meg tüzetesebben a színpadot
Beszélgetés Vécsi Tiborral (Tardos Hanna, Bózsó Orsolya)
Vécsi Tiborral, a Korai Öröm énekesével a Süssfelnapban találkoztunk. Aznap este a Korai’s Banditos nevű formációban léptek fel. Amikor éppen nem ugrált a DJ-pult mellett, gyorsan karon ragadtuk, és leültettük az egyik fotelba, hogy feltehessünk neki pár kérdést.
Beszélgetés Csányi Viktorral (Bózsó Orsolya, Tardos Hanna)
Csányi Viktor: Igazából nem szeretem a zenét, hanem már belém épült . Szükségünk van rá. Közvetíteni tud, és ez több szempontból is igaz. Érzelmeket juttat el hozzád, kommunikációs szerepet tölt be az életedben. Nálam már fizikai függőséghez is vezetett.
Boldog szülinapot (Ligetvári András)
Tudtam, hogy valami rossz fog történni. Nem is tudtam, inkább csak éreztem. Suli után, a buszon mindenki gyászos, búskomor arccal zötyögött hazafelé.
A Quimbyvel Veszprémben (Tardos Hanna)
Interjúalanyok: Varga Líviusz (minden, ami dob+ének+vaker) és Gerdesits Ferenc (dob) alias Faszi. Beültünk a boxba, és hozzákezdtünk egy kimerítő kérdezz-felelekhez.
Erik Truffaz Budapesten (Kárpáti György)
Számos írást publikáltam a Szubjektív hasábjain az elektronikus zene védelmében. Az instrumentális zene, a jazz, valamint az elektronika összefüggéseiről írok cikksorozatomban.
Érdekes történet (Kovács György)
Sípolást hallok. Egyre hangosabban és hangosabban. Kábán kutatok a kezemmel, amíg megtalálom a vekkert és lenyomom. Sötét hajnalra ébredtem.
7újság
A Szubjektív magazin hetedikes különszáma
Szerkesztik: a Szubjektív magazin szerkesztői
Címlapképen: patrónu-sokk
Csibebemutatkozók
A hetedikesekhez (Jakab Juli)
Egy évvel ezelőtt örültem volna először annak, ha ti is itt vagytok. Két hét után már nagyon untam, hogy nálam két fejjel alacsonyabb nyolcadikosok felnéznek és közlik velem, hogy „hülye kicsi” vagyok.
A hetedikesek – ahogyan ők látják (Damásdi Judit)
Egyik délután bementem a hetedikes kisiskolába. Hát, bizony jó sok minden megváltozott tavaly óta. A falakon nem érettségiről, szalagavatóról szólnak a papírok, hanem az alapvető tudnivalókat hirdetik vastag pirossal és sok-sok felkiáltójellel tűzdelt lapok. A termekből pedig sokkal nagyobb ricsaj hallatszik. Szeptembertől új életet élnek a helyiségek.
Egy szervező szemszögéből (Hack Júlia)
Az idei hetedikes nyitótábor témája a Babó volt, a helyszín pedig Visegrád.
Hetedikesek – a nyolcadikosok szerint (Damásdi Judit)
A vélemények (természetesen) megoszlanak. Vegyes salátaként tálalták tapasztalataikat a nyolcadikosok. Vannak, akik szerint aranyosak, kedvesek. Megint mások kicsit lököttnek tartják őket.
Interjú Kardos Évával (Ekler Dorottya)
Mint azt már a nagyobbak megszokhatták, az év egyik első Szubjektív számában „hetedikes mellékletet” is készítünk. És ha már hetedikesek, akkor évfolyam, ha évfolyam, akkor csibék, ha pedig csibék, akkor patrónusok! Ki mástól tudhatunk meg „bensőségesebb” infókat, mint maguktól a patrónusoktól.
Hát minek néznek engem ezek a hetedikesek? (Földes Noémi)
Kérdezhetik a fenti kérdést az AKG-s tanárok. Hát, mi most meg is kérdeztük ezt a kérdést tőlük.
