36. szám 2002. december Erik Truffaz BudapestenJazz Turbulence bemutatja: Erik Truffaz and The Ladyland Quartett2002.11.02., Nemzeti TáncszínházSzámos írást publikáltam a Szubjektív hasábjain az elektronikus zene védelmében. Az instrumentális zene, a jazz, valamint az elektronika összefüggéseiről írok cikksorozatomban. A Jazz Turbulence szervezőcsoport tevékenysége pont az én mondanivalóm lényegét bizonyítja, ők pont fontos dj-producereket hoztak ide az elmúlt két évben, mint például dj Traxx, dZihan & Kamien, vagy Marky & Patife. Hála érte. Az elektronikus zene és a jazz-világ ötvözői rendre nagyot produkáltak, a Citadellán szervezett Jazz Turbulence Fesztivál pedig méltán jelölhető a magyar kulturális élet fontos színfoltjaként. Októberben hazánkba látogatott DJ Krush, akit manapság a legtechnikásabb lemezlovasként tart számon a szakma (vajon mi lehet bravúros két lemezjátszó használatán? Jó kérdés, de erről egy következő cikkben fogok írni). A japán művész bámulatos előadásszettje után markáns váltásnak, szintet tartó lépésnek bizonyult az Erik Truffaz-féle Ladyland Quartett meghívása. Erik Truffaz 1984 óta világhírű jazztrombitás, stílusa egyik jazz-válfajhoz sem sorolható. Miles Davis, Chat Baker, Booker Little, Tom Harrel és Kenny Wheeler munkássága óriási hatással van a svájci mesterre, de inspirációt nyer a legkülönbözőbb zenékből: Jimi Hendrixtől, a Pink Floydtól, és határozottan a modern elektronikus zenei stílusoktól is. Zenéit a több évtizede működő francia Blue Note adja ki. A Ladyland Quartet tagjai Truffazhoz hasonlóan magasan képzett zenészek, a koncert során sorra bizonyítottak. Valami egészen furcsa dolog alakult: a szabad jazz épült az elektronikus zenéből ismert képletekre, trip hoptól a dzsungelig. Egyszerre volt repetitív zene és rock... Erik bácsi szólói mellett erősen produkált Philippe Garcia dobos és a gitáros Emmanuel Codjia is. Bejátszott a magabiztos samplerezés, a helyénvaló szőnyegek, és a megaphone. No meg a nagybőgős, Michel Bénita hihetetlen szóló-intermezzója. Utána jött a marokkói énekes, Mounir Troudi közreműködése, ezzel szerintem még inkább elkanyarodott zenéjük a jazztől (amúgy relatív, mindenfélét mondhatunk jazznek), ethnósabb, megkockáztatom: néhol enyhén popos derengésű, de mégis progresszív hangzásba hajlott a muzsika. Főleg az új, „Mantis” című album számait hallhattuk és a „Bending New Corners” két opusa is szólt. Hát mit mondjak, büszke lehet a Blue Note kiadó. A modern zenének találkoznia kell élő, hangszeres eszközökkel. Meggyőződésem, hogy ez a megoldás, az élő formáció enyhe elektronizálása, vagy a turntable instrumentális kísérete a jövő zenéje. Fellépők: Erik Truffaz kiadványai a Blue Note kiadónál: Out Of A Dream (1997); The Dawn (1998); Bending New Corners (1999); Revisited (2001); Mantis (2002) Kapcsolódó linkek: www.eriktruffaz.com; www.bluenote.com |