Szubjektív

Tartalom

36. szám 2002. december

Gosford Park

Társadalmi szatírába oltott krimi, némi iróniával, sőt humorral. Szerintem ez a pontos műfaji meghatározása a Gosford Park című filmnek. Már a legelején, a rokonok érkezésekor olyan a hangulat, akár egy Agatha Christie-regényben: 30-as évek eleje, hatalmas park közepén álló ódon kastély, ahová a „tipikusan angol” időjárásban vendégek érkeznek. Hölgyek és szobalányok, urak és inasok. Mindannyian a ház ura, Sir William meghívására érkeztek egy kellemes hétvégi vadászatra. Csakhogy amíg a társaság egyik fele teát iszogat és sznob társalgásokat folytat, addig a „lépcső alattiak”, vagyis az inasok, szobalányok és lakájok mosnak, takarítanak és kiszolgálják a gazdáikat. Az egész filmet ez a furcsa ellentét uralja: az emelet tágas szobái és az alagsor szűk folyosói. De ahogyan különbség van báróné és hercegné között, úgy különbözik a báróné szobalánya a hercegné szobalányától. A konyhában, ahol az egyszerűség kedvéért gazdájuk nevén szólítják a személyzetet, ugyanolyan hierarchia alakul ki, mint a szalonban. De ezt a fegyelmezett rendet váratlan esemény borítja fel: Sir Williamet éjszaka leszúrják. Kiérkezik a rendőrség egy beképzelt, fontoskodó  detektív képében. De nem csak ő kezd el nyomozni. A fiatal szobalány, Mary, Amelie-ként sodródik egyik véletlentől a másikig, míg végül megfejti a rejtélyt. És a megoldáshoz vezető úton szinte mindenkiről kiderülnek kisebb-nagyobb titkok, így, bár a film végén fény derül a gyilkos személyére, a történetet itt már egy egészen más szemszögből figyelhetjük.

     

Nekem nagyon tetszett ez a film, és bár remélem, hogy mások is így vannak vele, azért őszintén szólva azt ajánlom: csak az nézze meg, aki kibír két órát atomtámadások, autósüldözések és női fehérnemű nélkül, mivel ez nemigen bővelkedik ilyen jelenetekben.

Jakab Juli

Gosford Park (színes, feliratos, amerikai-angol-olasz-német filmdráma; 137 perc, 2001)
Rendezte: Robert Altman
Főszereplők: Maggie Smith, Michael Gambon, Kristin Scott Thomas