36. szám 2002. december
Hegylakó IV.
A történet összeáll
Néhány lappal ezelőtt (vagy talán néhány lap múlva) az
írtam (fogom írni), hogy ez nem egy tévéújság. Azonban ez a cikk mégis megint
egy tévéműsor apropóján született. Most, hogy a Hegylakó trilógia még egy
résszel kiegészült, ideje összefoglalni a történetet, a maga követhetetlen
valójában. Nehéz feladatra vállalkoztam, de elképesztő jó vagyok, úgyhogy
sikerülni fog.
Réges rég, egy másik világban néhányan fellázadtak valami
ellen. Őket ezután fokozatosan száműzték abból a világból és elvették
memóriájukat. Mégis valami rejtélyes oknál fogva valahogy mind rájöttek a dolgok
lényegére. 1. Erőszakos halálukat követően egész addig halhatatlanok, amíg le
nem vágják a fejüket, s ezzel elveszik életerejüket. 2. Nem küzdhetnek meg
egymással szent helyen. 3. Egyszerre csak két halhatatlan harcolhat. 4. Csak egy
maradhat, aki valami jutalmat is kap ezért. Így aztán az a néhány korábbi
harcostárs elkezdte összevissza mészárolni egymást. De persze arról nem tudtak,
hogy a jutalom megszerzése nem is olyan könnyű, hiszen egyszer csak gombamód
elszaporodnak (elszaporodtak) a halhatatlanok. Mindenesetre valahol a skót
felföldön megszületett és gyorsan meg is halt Connor MacLeod. Majd miután
halhatatlanként feltámadt, találkozott mesterével, aki egészen addig tanította
őt, amíg valaki nála is jobbal találkozott, aki lefejezte. Ekkor valami barlang
mélyén egy japán mágustól tanult, akit azonban sajnos megint lefejeztek, de
gyilkosai évszázadokra a beomlott barlangban rekedtek.
Most már Connoron volt a
tanítás sora, és egy klán-társát vette szárnyai alá. Egész sokáig együtt járták
a világot, amikor is elváltak útjaik. Semmi érdemleges nem történt egészen
addig, amíg Connor vissza nem tért korábbi tanítványa (Duncan MacLeod)
esküvőjére, és rá nem vette, hogy ölje meg (és ezzel tegye halhatatlanná)
menyasszonyát, Kate-et. A gyilkosság után Kate érthető módon megorrolt újdonsült
férjére, és egyszerűen elment. A történet ott folytatódik, hogy Connor
találkozik azzal a halhatatlannal, aki végzett a mesterével, és levágja a fejét.
Azt hiszi, elnyerheti a jutalmat, de még nem. Előbb le kell számolnia második
mestere barlangban rekedt gyilkosaival. Miután azonban ez is megtörtént,
eldönthette, visszatér-e saját világába, vagy megöregszik és meghal. Connor a
békés öregkort választotta, amit azonban nem élvezhet sokáig, mert napjainkban
előbújik még egy csomó halhatatlan, köztük egy 5000 éves, és egy nagyon gonosz.
Ez a nagyon gonosz megszegi a szabályokat, és... nem történik semmi. Connornak
most meg kéne ölnie ezt a nagyon gonosz halhatatlant, de sem ő, sem Duncan nem
elég erős ahhoz, hogy egyedül legyőzze (az 5000 éves pedig időközben eltűnt
valahol), és többen ugye nem küzdhetnek, mert az már szabályszegés lenne (nem
mintha bárkit is érdekelne). Ezért Connor megöleti magát klán-társával, hogy
életereje átszálljon belé. Így Duncan már le tud számolni az ekkor már
nagyon-nagyon gonosz halhatatlannal, és kibékülhet halhatatlan feleségével. A
távoli jövőben azonban Connor vissza fog térni öreg és megbecsült emberként. És
előtte lesz még a lehetőség, hogy hazamenjen saját világába, de persze nem fog
akarni. Ennek ellenére a másik világból halhatatlanokat küldenek majd rá, akiket
természetesen le fog fejezni. Így majd visszanyeri fiatalságát, és első mestere
segítségével (aki szintén vissza fog térni a halálból) le fog számolni ősi
ellenfelével, aki minden eddiginél gonoszabb lesz és volt (leszámítva a
nagyon-nagyon gonosz halhatatlant, mert ő aztán tényleg elképesztő gonosz volt).
Végezetül Connor MacLeod el fogja nyerni a végső jutalmat.
Szóval ebből is látható, hogy (a látszat ellenére) mennyire egyszerű is a sztori. Persze azért hozzá kell tennem, hogy akárki nem tudta volna ilyen kiválóan megírni, de hát én nem is vagyok akárki, hanem mint már mondtam, valaki, aki elképesztően jó. Persze tudom, hogy ez a téma nem sokakat érdekel, de szerintem elég sokatmondó címet adtam a cikknek, úgyhogy gondolom, csak a kifejezetten érdeklődők olvasták el.