36. szám 2002. december
A hetedikesek – ahogyan ők látják
Egyik délután bementem a hetedikes kisiskolába. Hát, bizony jó sok minden megváltozott tavaly óta. A falakon nem érettségiről, szalagavatóról szólnak a papírok, hanem az alapvető tudnivalókat hirdetik vastag pirossal és sok-sok felkiáltójellel tűzdelt lapok. A termekből pedig sokkal nagyobb ricsaj hallatszik. Szeptembertől új életet élnek a helyiségek.
Interjúalanyaim, Berkes Bogyó (anyakönyvezve Boglárka), aki
a Kardos csibe tagja, valamint Béka (azaz Réka) rövid gondolkodás után
mérhetetlen mennyiségű információt zúdítanak a nyakamba. A kérdések
feleslegesek, vélemény anélkül is van, hiába, aki AKG-s, az AKG-s.
Elmondásuk szerint az évfolyam csúcs szuper, a hangulat nem kevésbé. Csak ne lennének rózsaszínek a falak. Az időközben bekapcsolódott hölgyek lelkesen helyeselnek. A radiátorok szintén eme színben pompáznak a köz legnagyobb elégedetlenségére. Ígérik, ez ellen tesznek még valamit.
Ami további zúgolódásra ad okot, az a kupacnevek. Az esélyes „Tingli-Tangli”-t valamint a „Krix-Krax”-ot valamilyen érthetetlen csoda folytán ugyanis kiütötte a „Szösz-Mösz” elnevezés. Bogyó bizonygatja, hogy ő bizony megfojtja azt, aki ezt kitalálta. Némi szünet után hozzáteszi, külön-külön még nem is szörnyűek, de együtt... Állítólag, akik hallották, kétféle módon reagáltak eleddig: a) osztották a szörnyülködők véleményét; b) kijelentették, a sajátjuknál mindenképpen jobb.
Rövid idő alatt a nyitótáborra terelődik a szó: mindenki egyszerre bizonygatja, lustálkodni nem volt idejük. A rekord „nem fogadott hívások” mennyiséget Béka tudhatja magáénak, akinek kerek tizenkettő gyűlt össze egy hosszabbra nyúlt program után. Az még hagyján – mondják a lányok –, hogy nappal nem volt nyugtuk, de még éjszaka is felrázták őket: „Jönnek a pókok, meneküljetek” kiáltással sikerült kirázni az egész évfolyamot az ágyból.
A hetedikesek már most akcióra készülnek: petíciót íratnak alá az évfolyamon, bizonyos pedagógus ellen, akivel finoman szólva nincsenek megelégedve. Viszont abszolút lelkesedés a válasz a patrónusok paddekorálási ötletére. Ugyanis a hetedikes kisiskola termeiben a padokra mindenki azt ragasztott, amit akart. Egy egész csibefoglalkozás állt rendelkezésükre az alkotások létrehozására. Van, aki fényképekkel, van aki teafilterekkel és aláírásokkal díszítette az asztalát. Néhány ötletdús ember pedig egyszínű papírt ragasztott rá.
A büfé osztatlan sikert aratott itt is, a menzával még fenntartások vannak.
Tehát elkönyvelhetjük, hogy a Szösz-Mösz évfolyam megérkezett és birtokba vette a földszintet.