36. szám 2002. december
Helyzetjelentés a Kisstadionból
Jamiroquai koncert
2002. június. 16.
Kezdés: 20h
7.30 Senki. Na jó, egy-két ember lézeng a bejáratoknál, de a ’99-es koncerthez képest aprócska hangyasereg. A szotyi-tökmagárusok 100-ér’ adják poharanként. A nézőtéren 100-200 ember ül, a küzdőtéren lassan megy a helyezkedés.
8.00 A Mojitó kezdi a funkypartyt. Persze tisztelem, hogy ilyen hanggal ki mer valaki állni a színpadra, és jót is mulattam az énekes produkcióján, de nem hiszem, hogy így kell hangulatot teremteni a negyedhangokat kiéneklő Jay Kay elé. Bár lehetséges, hogy a szervező úgy gondolkodott, hogy a kifejezetten sz@r után még jobb lesz a már úgyis igazán jó.
9 körül kezdődik az igazi funk-soul-RNB-jazz ötvözet. Jay a Funk Odyssey borítóján látható kalapkölteményben és fekete szerelésben végez akrobatamutatványokat.
Először erős a basszus, nem lehet hallani az éneket és a gitárt. Valahogy nem nagyon akar megoldódni a dolog. Közel rossz a hang és messze meg már nem látni semmit. Végül marad a messze. Ott lehet táncolni és az egyhangú díszlet (fekete háttéren zöld csillagok) is tökéletesen látszik.
Nincs didgeridoo, ami a BS-ben örökre emlékezetes maradt
számomra. Ez fáj leginkább. És kivetítő híján csak a cselesebb, távcsővel érkező
emberállatok vizsgálhatják meg tüzetesebben a színpadot. Szerény személyem nem
tartozik a cselesebbje közé.
Többek közt lejátsszák a két új nótát (Little L, Love Foolosophy), a Travelling Without Movingot, a Canned Heatet. Kisebb baromkodások – például keringő – is becsúsznak.
Jay megdicséri a hungarian architecture-t, és hosszú szünet után (a szünet közben dohányzik, iszik, törülközik) visszajön egy kis ráadásra. Akkor hangzik el nagy örömömre a Deeper Underground, ami a Jamiroquai indulása óta készült legjobb szám.
Őszintén? A BS jobb volt. Meg ugye többen is voltunk. Akkor még a jegy is olcsóbb volt. Majd 4 év múlva az új BS-ben lesz. Hehe.