Zűrös gyermekkora volt. Kétszer szökött el otthonról. Első alkalommal nevelőapja pánikba esett. Plakátokat nyomtatott, amelyekkel az egész környéket kitapétázták. Ezeken a kislány fotója és adatai voltak. Mariska hamarosan előkerült. Kiderült, hogy csak a közelben csavargott. Otthon hoszszan átbeszélték a dolgokat, és már úgy tűnt, minden visszatér a régi kerékvágásba. De Mariska újból megszökött. Nevelőapja már nem próbálkozott hirdetésekkel, azt gondolta, talán a nagymamát ment meglátogatni. Utólag derült csak ki, hogy Mariska ismét a környéken bujkált. Két hétig nem adott életjelet magáról, végül teljesen legyengülve vánszorgott haza nevelőapjához. Mariska még visszajött, hogy elbúcsúzzon attól az embertől, akit a legjobban szeretett, aztán, élete virágjában, örökre eltávozott az árnyékvilágból. Nem tudhatjuk, mi vezethet egy jó körülmények között élő, kedves, intelligens, fiatalembert arra, hogy elszökjön, aztán inkább az éhhalált válassza az élet helyett. Talán a barátok hiánya vagy a tudat, hogy vérszerinti szüleitől csecsemőként választották el, a kérdésre a választ már soha nem tudjuk meg.

Gyászolja őt nevelőapja, Marsi Zoltán és az összes termtud-os. Kegyeletüket a termtud. tanáriban róhatják le, itt van felravatalozva földi porhüvelye.

Mariska, szívünkben örökké élni fogsz!

Jakab Juli