36. szám 2002. december
Hetedikesek – a nyolcadikosok szerint
A vélemények (természetesen) megoszlanak. Vegyes salátaként tálalták tapasztalataikat a nyolcadikosok. Vannak, akik szerint aranyosak, kedvesek. Megint mások kicsit lököttnek tartják őket. És vannak olyanok is, akik nem tudnak nyilatkozni, mert még az évfolyam egyetlen tagjához sem volt szerencséjük.
Azért az összkép nem rossz. Általánosságban elmondhatjuk, hogy jó véleménnyel vannak a legifjabb évfolyamról, még akkor is, ha néha furcsának tartják őket. Sokak szerint a kérdést újra fel kellene tenni év végén, júniusban. Hiszen még nagyon „frissek” itt az AKG-ban. Ami biztos: egyértelműen negatív véleményt nem hallottam. Pozitívat nagyon sokat mondtak, legtöbbször azt, hogy életrevaló társaság, láthatóan nincsenek „beijedve”.
A két évfolyam közötti kapcsolatokról még nem nagyon lehet beszélni, de ami késik, nem múlik, még csak decembert írunk. Persze a jó szimattal rendelkezők már most meg tudták mondani, kik a reménytelen esetek, kik a „nagy arcok”. Általánosítani most sem lehetett: „Tudod, vannak ilyenek, meg olyanok. Nagyon különböznek egymástól.” Azt hiszem, ez nagy igazság a Szösz-Mösz évfolyammal kapcsolatban!