36. szám 2002. december

Az új Psycho

Felújították a Psychót. Hát igen. Régóta igyekszem már valamiről tényleg, igazán és őszintén jót írni. Talán majd a Vörös sárkány. Ha ez egy tévéműsor lenne, olyanokat írnék, hogy alakítás: kevés/rossz, feszültség: átlagos, és persze, hogy NEM AJÁNLJUK. Hogy miért?

Kezdjük az alakítással. Anne Heche Marion Crane szerepében olyan halvány és érzelemszegény alakítást nyújtott, hogy kérdéses, miért is vállal drámai szerepeket. Valószínűleg mindenki sokkal jobban járna, ha csak olyan habkönnyű romantikus komédiákban játszana, mint például Meg Ryan (állítólag szereplőket keresnek a Szerelem csatornáján c. filmre). A Norman Bates-et alakító Vince Vaughn sajnos szintén nem találta el a figurát. Amikor az elnyomott, félszeg Normant kellett volna mutatnia, túl keveset adott, és túl sokat, amikor Norman dühös. Valahogy mintha ő kihagyta volna az eredeti filmet. Nem mondom, hogy Anthony Perkins megkerülhetetlen alakítását kellett volna másolnia, de azért némi hasonlóság nem ártott volna (a jobbtól érdemes tanulni). És talán a leselkedős jelenetben is túlzásba vitte a dolgokat, ezzel pedig elértünk a rendezéshez (mivel a többiek alakítása elveszik az érdektelenségben). Nem tudom, Gus Van Sant-e az egyedüli bűnös, de az biztos, hogy az élőhalottak éjszakáján valaki fizetni fog ezért a filmért. Látszólag egyszerű remake-je az eredetinek, ami már önmagában is elég nagy baj. Egy ilyen klasszikust ugyanis nehéz változatlanul hagyni úgy, hogy miközben nem teszünk hozzá, ne is vegyünk el belőle. Azonban a felszín alatt ott vannak az új ötletek is, amelyek viszont csak rontanak a helyzeten. És itt most példának hozhatnánk a golfütők öncélú alkalmazását (mivel Norman egész életében a házban élt, mi más célt is szolgálhatnának, mint hogy jól fejbe verjenek vele valakit), és a korábban említett leselkedős jelenetet. De a problémát az jelentette, ahogy az egész összeállt. Valami elveszett a történetből, amiről talán csak maga Hitchcock tudná, hogy miért hiányzik (vagy egyszerűen csak egy jobb rendező).

Összességében, ez a film az új idők (tévesen megítélt) elvárásaihoz igazodik. Több vér, több olcsó hatásvadászat, több meztelenség és persze egy kis feminizmus. És hiába tartották meg az eredeti film nagy részét, a lényegét vesztették el: a hangulatot. De ettől persze még meg lehet nézni, csak nem érdemes.

Kovács György

Psycho (színes, magyarul beszélő, amerikai thriller; 104 perc; 1998)
Rendezte: Gus Van Sant
Főszereplők: Vince Vaughn, Anne Heche