36. szám 2002. december
A Quimbyvel Veszprémben
Most nem fogom leírni, hogy milyen volt a Veszprémbe vezető
utunk, meg azt sem, hogy milyen béna volt a hangosítás a Diák Centrumban, és
hogy ennek ellenére milyet tomboltunk. Inkább onnan kezdem, hogy este 12 lehet
(sacc/kb). Helyszín: Lokál Patrióta nevezetű szórakozóhely (bár lehet, hogy
inkább a kávézó kategóriába sorolnám, de a
beülünk-iszunk-lerészegedünk-csapkodjuk-a-dolgokat-és-énekelünk kategóriába
biztosan nem. Jellemezzük nyugis-dzsesszes-beülősnek). Interjúalanyok: Varga
Líviusz (minden, ami dob+ének+vaker) és Gerdesits Ferenc (dob) alias Faszi.
Beültünk a boxba, és hozzákezdtünk egy kimerítő kérdezz-felelekhez.
Szubjektív: Kinek a fejéből pattant ki ez a Budapestet kerülő turné?
Faszi+Líviusz: Nem is tudjuk igazán... Így alakult.
Sz: Mi a benyomásotok a Diák Centrumról, egy ilyen lelkes közönséggel telt, őrült hepaj után?
F: Csodálatosan szép. Főleg a faburkolat. Bár az öltözőben lehetne jobb a világítás...
Sz: Azért azok a kanapék nem semmik, és a hangulatvilágítás sem olyan rossz...
L: Persze. A kanapék teljesen okék voltak.
Sz: Mennyiben változott a stílusotok az Ékszerelmére óta?
F+L: Az életvitelünk stagnál, az öltözködés kifinomult, és a zenénk igényesebb lett.
Sz: Hogyan fogalmaznátok meg azt a zenei stílust, amit ti
műveltek?
F: Elektronikus art-swing. Nem-nem. Ezt ne írjátok le.
Sz: (most már mindegy!) Mit szerettek a zenében? Mennyire kötődtök hozzá érzelmileg?
L: Csinálni! Mindenképp! Szerintem a zene az elsősorban az érzelmeidre hat – legyen az bármilyen silány –, és csak utána jönnek a gondolati dolgok. De ez szoros összefüggésben van.
Sz: (most pedig egy kihagyhatatlan kérdés következik) Ettetek már csigát?
F: Nem, és a csiga sem evett meg engem. De miért nem azt kérdezitek, hogy ittunk-e már petróleumot?
L: Én ettem. Nyersen. Akkoriban nagyon szegények voltunk. Még tüzelőre sem volt pénzünk... Félretéve a tréfát: vízicsigát nyalogattunk le a sziklákról, amik a tengervíztől jó sósak lettek!
F: Én meg ettem gumipolipot egy esküvőn. Kissé pityókás állapotban voltam. Az volt az egyetlen baj, hogy nem lehetett megrágni. Ezek után még ki is dobtak a lagziból!
Sz: Milyennek találjátok a veszprémi rajongótábort, és ha már itt tartunk: mit gondoltok a zenei rajongásról?
L: Jelentősen megcsappant a veszprémi rajongóink száma. Számomra a rajongás letisztult élvezeti forma. Ritkán találkozni vele itt. Már nem olyan, mint a Beatles korában. Nincs fanatizmus. Jobb lenne, ha megfordulna a zenekarok iránti érzelem.
Sz: Hogyhogy nem a Hiperkarma lett az előzenekarotok (avagy
társzenekarotok) a turné alatt?
F: Igazából ez csak felmerült, végül nem lett megszavazva.
Sz: Mit szóltok Balanyi Szilárd Halmazállapotához? (tudniillik a Quimby billentyűsének-vokálosának kemény munka árán sikerült kiadnia egy szólólemezt a Tom-Tom Recordsnál, amely immár a lemezboltok polcán díszeleg fenetudjahányezer példányban)
L: Szilárd.
F: Cseppfolyós. Gélállapot. Bizsergős.
Sz: Mit üzentek a gyerkőcöknek?
L: Időben lefeküdni, fogat mosni, ebéd előtt kezet mosni. Egyetek sok zöldséget. És nem lelökni a kiskutyákat a lépcsőről! Hülyeségből van a baleset! Módjával mindent!
Sz: Mi az életfilozófiátok?
F: Erről van egy könyvem, Gerdesits: Életfilozófiám, meg a miért pont Én, vagy a Rólam című könyv.
L: De esetleg megnézhetitek az ego.hu weboldalon.
A Quimby hivatalos honlapja a www.quimby.hu, Balanyi Szilárdé pedig www.balanyiszilard.hu