36. szám 2002. december

Rekviem egy álomért

– a Szenvedély témahéten látott film –

Ez a film hihetetlen. Mindent megmutat. A drogozás elejéről kezdi és a végén fejezi be. A való életben is valahogy így lehet. Ugyanakkor minden gondolat, érzelem előkerül. Hogy a drog megszerzéséért bármit megtesz az ember – ha már úgysem süllyedhet mélyebbre. A prostitúciótól kezdve a különböző alvilági tevékenységekig, onnan meg már nincs viszszaút, a szellemi, testi károk maradandóak.

Tanárok és PR-osok előnyben, ugyanis a film 18 év alatt nagykorú felügyelete mellett ajánlott, aminek semmi értelme, mert ha egy 18 éven aluli ember felfogja, és meg is emészti, akkor sem fog semmi „ilyet” tenni, inkább megfogadja, hogy nem nyúl droghoz, ez meg még anyuka-apuka társaságában is megtörténik.

A cselekmény eleinte két szálon fut, majd egyre világosabban válik el egymástól három, majd négy szál. Mindnek külön története, összefüggése van. Emellett lehangoló, az ember pszichikai állapotára kiható zenét hallhatunk, és olyan eseményeket láthatunk (megzavarodás, téboly, szédülés, sírás), melyek sosem törlődnek ki ezután. Nem lehet nem így érezni, és az ember megkérdi magát: „Kell ez nekem?” Elrettentő képek, hanghatások, magával ragadó és sokkoló történet. A film után csöndben nézni tovább a stáblistát, majd elmenni, leülni és merengeni, szót sem szólni, csak gondolkodni. Fel kell dolgozni ezt a filmet, valami kell, ami elfeledteti a zenéjét, mely még órákig zúg a fülben, valami kell, ami felvidít, ami segít, és ez a magány, a gondolkodás, a történések időrendbe helyezése, a szálak öszszekapcsolása, a film megírása egy újságcikkben...

Szuszi

Rekviem egy álomért (Requiem for a Dream; színes, magyarul beszélő, amerikai filmdráma; 100 perc, 2000)
Rendezte: Darren Aronofsky
Főszereplők: Ellen Burstyn, Jared Leto, Jennifer Connelly, Marlon Wayans