36. szám 2002. december
Egy szervező szemszögéből
Az idei hetedikes nyitótábor témája a Babó volt, a helyszín pedig Visegrád. A szervezők: Horváth Luca, Hegedűs Orsi, Czeczey Orsi, Varga Dóra, Fülöp Anita, Erdei Miki, Gosztonyi Matyi és Vincze Ernő. És persze ott voltak a stúdiósok is, akik megörökítették ezt az egy hetet. A táborról és az évfolyamról faggattam Czeczey Orsit, az egyik táborszervezőt.
Szubjektív: Mikor és hogyan alakult meg a csapatotok?
Czeczey Orsolya: Már elég régen alakult a csapat. Úgy kezdődött, hogy a Lucának volt egy ötlete a kerettörténetre, ez volt a Babó. Már a tanév elején elkezdte maga köré gyűjteni az embereket és így alakult a csapatunk, bár utána még voltak kisebb módosítások, de végül megmaradtunk mi nyolcan.
Szub.: Szerintetek mi egy nyitótábor célja?
C.O.: Az, hogy az új hetedikesek minél jobban megismerjék egymást és a tanárokat. Bár azt mindenki tudja, hogy egy hét alatt nem igazán lehet megismerni a jövendőbeli patrónusokat. Megpróbáltunk olyan programokat szervezni, amivel megkönnyítjük ezt.
Szub.: Szerinted mennyire sikerült ez nekik?
C.O.: Szerintem egész jól sikerült, nagyon sok ember már
talált társaságot, bár lehet, hogy ezek nem véglegesek. Többen már ismerték
egymást és nagyon sokan találtak barátokat, és én ennek nagyon örülök, mert ez
azt bizonyítja, hogy sikerült az, amit szerettünk volna. Arról, hogy a
patrónusokat mennyire sikerült megismerniük, inkább őket kéne megkérdezni.
Szerintem ahhoz képest, hogy egy hetük volt arra, hogy megismerjék a jövendőbeli
patrónusaikat, akik hat éven keresztül velük lesznek, igen jól sikerült.
Szub.: Mi a véleményed a patrónusgárdáról?
C.O.: Ez egy nagyon jó gárda és én nagyon nehezen tudtam volna választani közülük. Minden patrónus nagyon jó, de mindegyik máshogy jó. Nagyon különböző személyiségű patrónusok, és én biztos mindenkit felírtam volna a listára.
Szub.: Ti hogyan éreztétek magatokat az öt nap alatt?
C.O.: Nagyon elfáradtunk, de nagyon jól éreztük magunkat. Nagyon élveztem, talán azért, mert jó csapatom volt, és nem úgy éreztem magam, mint vezető, hanem mint egyenrangú fél. Tehát nagyon jó volt, elfáradtam, de ez egy jóleső fáradtság volt.