Szubjektív

Tartalom

36. szám 2002. december

A Szigetről a távolból

Az AKG falain belül kicsit kockázatos dolog a téma, főként, hogy első cikkem. Ezért igazából csak összefoglaló szinten arról, ahol én voltam. Az első nap eleve kiesik, mert nem voltam jelen. Az idei szigetelés, ellentétben a tavalyival, számomra semmi kulturális élményt nem tartalmazott, sőt, semmilyen szinten nem tágítottam világképem (sajnos). Szimplán a tengés-lengés dominált, semmi programfüzet bekarikázott előadásokkal. Átlagosan délután 6 körül keveredtem ki, és innentől kezdve csak koncerteken voltam megtalálható. Röstellem, de energiáim akkori gyors fogyása miatt idén győzött a lustaság, és a Belga kivételével (amin kemény egy számot sikerült megvárni, mert rohantunk „Animálni”) csak nagyszínpadi produkciókat figyelgettem meg, vagy éppen tomboltam végig.

– csütörtök: Quimby, voltak végre új számok, jó!
– péntek: Kispál, túl sok a „sláger” szám, lötyögős.
– szombat: Anima, szétesős, a szokásos legjobb.

A Másfél naphoz már nem köthető nekem, de egy nő pogósra vette a figurát, és nagyon izgalmas jelenség volt, mert mindezt kombinálni tudta a diszkótánc elemeivel. Félpercenként kicsiny csoportunk valamelyik szintén kicsiny tagja sérült általa. Húsz perc után megkértük, hagyjon kicsit másokat is mozgó állapotba kerülni, de a „bezúzom a pofád” felkiáltás után elkezdtük kicsit arrébb élvezni a koncertet.

Meghatározó volt a bikagolás számunkra, én speciel csak úgy tudtam valahogy leszállni, hogy lefejeltem előtte a bikát. Karaokézni nagyon akartunk, de valahogy ahhoz sötét kellett, és addigra nem maradt hely a várólistán – igen felkapott egy program lett. A pöttyös Túró Rudi sátorban tejbegrízeztünk be a legjobban, de az AKG-s zöld padjainkhoz is leültünk mócsingot boncolni, valami hangulatféléért. Vásárolni igen jól lehetett, mert például a legjobb cipők, amiért máskor a várost felkutatod, itt egy rakásban, átlagosan 500 forintért voltak megtalálhatóak. Stílusosan első és utolsó nap esett az eső, és az utóbbi szó szerint a szemünk előtt mosta el a szigetünk (és megint felfértünk a HÉV-re).

Bakonyi Alexa