36. szám 2002. december A Szigetről a távolból
– csütörtök: Quimby, voltak végre új számok, jó! A Másfél naphoz már nem köthető nekem, de egy nő pogósra vette a figurát, és nagyon izgalmas jelenség volt, mert mindezt kombinálni tudta a diszkótánc elemeivel. Félpercenként kicsiny csoportunk valamelyik szintén kicsiny tagja sérült általa. Húsz perc után megkértük, hagyjon kicsit másokat is mozgó állapotba kerülni, de a „bezúzom a pofád” felkiáltás után elkezdtük kicsit arrébb élvezni a koncertet. Meghatározó volt a bikagolás számunkra, én speciel csak úgy tudtam valahogy leszállni, hogy lefejeltem előtte a bikát. Karaokézni nagyon akartunk, de valahogy ahhoz sötét kellett, és addigra nem maradt hely a várólistán – igen felkapott egy program lett. A pöttyös Túró Rudi sátorban tejbegrízeztünk be a legjobban, de az AKG-s zöld padjainkhoz is leültünk mócsingot boncolni, valami hangulatféléért. Vásárolni igen jól lehetett, mert például a legjobb cipők, amiért máskor a várost felkutatod, itt egy rakásban, átlagosan 500 forintért voltak megtalálhatóak. Stílusosan első és utolsó nap esett az eső, és az utóbbi szó szerint a szemünk előtt mosta el a szigetünk (és megint felfértünk a HÉV-re). |