Szubjektív

Tartalom

37. szám 2003. április

Zenei legendárium

Ebben a sorozatban a zene legnagyobb klasszikusairól olvashattok. Az első rész Elvis Presleyről, a „királyról” szól.

   Ha létezik abszolút legenda, amely egy személyiség halála után élőbb, mint annak pályafutása alatt, akkor Elvis mítosza kétségkívül ezek közé tartozik. Megasztár volt már életében és szinte minden lehetséges rekordot magáénak tudhatott, de feltételezhetően ő sem gondolta, hogy tragikus halála után miféle új, egyedülálló karriert fog befutni. Elvis 1935-ben egy poros Mississippi állambeli kisvárosban látta meg a napvilágot, és az ezen a tájon honos zenei irányzatok mély nyomot hagytak benne. Zenei indíttatását gyermekkorának gospeljei, templomi éneklései, a helyi rhytm and blues és country rádióműsorok határozták meg. 10 éves korában már nyilvánosság előtt szerepelt, tehetségkutató versenyeken indult. Miután családja Memphisbe költözött, helyi gospel együttesekben énekelt és egy alkalmi lemezfelvétel ügyében betévedt Sam Phillips stúdiójába. Itt készítette első, That’s All Right Mama című kislemezét, amely komoly helyi sikert aratott, s a felvételnél közreműködő zenészek, Scotty Moore (gitár) és Bill Black (basszusgitár) kíséretében Elvis turnéra indult. 1956 nyarán jelent meg a Heartbreak Hotel című felvétele, amely új fejezetet nyitott a rock történetében. Presley hetek alatt nemzedéki bálvány, össznépi hős lett. Pályafutásának első két évében az alábbi dalokkal szerepelt az angol és amerikai Top 20-on, Amerikában többnyire az első helyen: Heartbreak Hotel, Blue Suede Shoes, I Was The One, I Want You I Need You, Don’t Be Cruel, Hound Dog, Love Me, Blue Moon, Love Me Tender, Too Much, All Shock Up, Teddy Bear, Loving You, Lawdy Miss Clawdy, Santa Claus Bring My Baby Back, Jailhouse Rock, Treat Me Nice... Sikereivel párhuzamosan filmfőszerepeket alakított. Pályafutása során több mint 30 filmben szerepelt, ezek többnyire nagylemezeinek promócióját szolgálták. 1958-ban behívták katonának. Leszerelése idején a rock and roll virágkora már véget ért, a váltást Presley új sikere, a közismert olasz dal (O Sole Mio) amerikai változata (It’s Now Or Never) jelentette. Ettől kezdve Presley, az All American Boy, a tömegszórakoztatás szolgálatába állt. Parker minden üzleti lehetőséget kihasználó irányítása mellett beilleszkedett a showbizniszbe. A rock and roll lázadóból előbb jópofa, filmjeiben szívtipró srác, majd a világtól mindinkább elzárkózó szupersztár lett. 1967-ben megházasodott. Több éves távollét után új felvételekkel jelentkezett (If I Can Dream, US Male, Guitar Man, In The Ghetto), lefogyva, a régi lázadót idéző fekete bőrszerelésben visszatért a koncertpódiumra. „Pünkösdi királysága” azonban rövid ideig tartott. A hetvenes évek elején visszahúzódott villájába (Graceland), a „memphisi maffia” védelmében teljesen elzárkózott a világtól. Magánéletének konfliktusait drogokkal kompenzálta. Lemezei egyre rendszertelenebbül jelentek meg, fellépései – jelentős súlyfeleslege miatt – önparódiává váltak. 1977. augusztus 16-án halt meg drogtúladagolás következtében. Halálát a showbiznisz kisajátította, és ugyanolyan pénzgyártó gépként működteti a mítoszt, mint John Lennon vagy Janis Joplin esetében. A Presley kultusz mindmáig töretlen maradt, és bár sok számának minősége megkérdőjelezhető, mégiscsak ő volt az első olyan rock and roll előadó, akinek sikerült a fehér és a fekete zene elemeit vegyíteni, s ezt szinte mindenki számára érthetővé, élvezhetővé tenni.

Ligetvári András