37. szám 2003. április
Zenei legendárium
Ebben a sorozatban a zene legnagyobb klasszikusairól
olvashattok. Az első rész Elvis Presleyről, a „királyról” szól.
Ha létezik abszolút legenda, amely egy személyiség halála
után élőbb, mint annak pályafutása alatt, akkor Elvis mítosza kétségkívül ezek
közé tartozik. Megasztár volt már életében és szinte minden lehetséges rekordot
magáénak tudhatott, de feltételezhetően ő sem gondolta, hogy tragikus halála
után miféle új, egyedülálló karriert fog befutni. Elvis 1935-ben egy poros
Mississippi állambeli kisvárosban látta meg a napvilágot, és az ezen a tájon
honos zenei irányzatok mély nyomot hagytak benne. Zenei indíttatását
gyermekkorának gospeljei, templomi éneklései, a helyi rhytm and blues és country
rádióműsorok határozták meg. 10 éves korában már nyilvánosság előtt szerepelt,
tehetségkutató versenyeken indult. Miután családja Memphisbe költözött, helyi
gospel együttesekben énekelt és egy alkalmi lemezfelvétel ügyében betévedt Sam
Phillips stúdiójába. Itt készítette első, That’s All Right Mama című kislemezét,
amely komoly helyi sikert aratott, s a felvételnél közreműködő zenészek, Scotty
Moore (gitár) és Bill Black (basszusgitár) kíséretében Elvis turnéra indult.
1956 nyarán jelent meg a Heartbreak Hotel című felvétele, amely új fejezetet
nyitott a rock történetében. Presley hetek alatt nemzedéki bálvány, össznépi hős
lett. Pályafutásának első két évében az alábbi dalokkal szerepelt az angol és
amerikai Top 20-on, Amerikában többnyire az első helyen: Heartbreak Hotel, Blue
Suede Shoes, I Was The One, I Want You I Need You, Don’t Be Cruel, Hound Dog,
Love Me, Blue Moon, Love Me Tender, Too Much, All Shock Up, Teddy Bear, Loving
You, Lawdy Miss Clawdy, Santa Claus Bring My Baby Back, Jailhouse Rock, Treat Me
Nice... Sikereivel párhuzamosan filmfőszerepeket alakított. Pályafutása során
több mint 30 filmben szerepelt, ezek többnyire nagylemezeinek promócióját
szolgálták. 1958-ban behívták katonának. Leszerelése idején a rock and roll
virágkora már véget ért, a váltást Presley új sikere, a közismert olasz dal (O
Sole Mio) amerikai változata (It’s Now Or Never) jelentette. Ettől kezdve
Presley, az All American Boy, a tömegszórakoztatás szolgálatába állt. Parker
minden üzleti lehetőséget kihasználó irányítása mellett beilleszkedett a
showbizniszbe. A rock and roll lázadóból előbb jópofa, filmjeiben szívtipró
srác, majd a világtól mindinkább elzárkózó szupersztár lett. 1967-ben
megházasodott. Több éves távollét után új felvételekkel jelentkezett (If I Can
Dream, US Male, Guitar Man, In The Ghetto),
lefogyva, a régi lázadót idéző
fekete bőrszerelésben visszatért a koncertpódiumra. „Pünkösdi királysága”
azonban rövid ideig tartott. A hetvenes évek elején visszahúzódott villájába
(Graceland), a „memphisi maffia” védelmében teljesen elzárkózott a világtól.
Magánéletének konfliktusait drogokkal kompenzálta. Lemezei egyre
rendszertelenebbül jelentek meg, fellépései – jelentős súlyfeleslege miatt –
önparódiává váltak. 1977. augusztus 16-án halt meg drogtúladagolás
következtében. Halálát a showbiznisz kisajátította, és ugyanolyan pénzgyártó
gépként működteti a mítoszt, mint John Lennon vagy Janis Joplin esetében. A
Presley kultusz mindmáig töretlen maradt, és bár sok számának minősége
megkérdőjelezhető, mégiscsak ő volt az első olyan rock and roll előadó, akinek
sikerült a fehér és a fekete zene elemeit vegyíteni, s ezt szinte mindenki
számára érthetővé, élvezhetővé tenni.