37. szám 2003. április
Halj meg máskor!
Tényleg vártam ezt a filmet. Persze életem során már jó pár
Bond-filmet bemutattak, de őszintén szólva az angol szuperkém kalandjai eddig
teljességgel hidegen hagytak. Nemrég azonban az egyik tévécsatorna elkezdte
vetíteni a régi filmeket, és mivel tudtam, hogy már készül a „Halj meg máskor!”,
elég sokat megnéztem belőlük. Nem tartom zseniálisnak a figura jellemét, sem a
filmek felépítését, viszont tény, hogy lehet szeretni. Szóval mindezt csak azért
írtam le, hogy jelezzem, nem aludni mentem be a moziterembe.
Ha megpróbálnám összefoglalni a film történetét, akkor
valószínűleg egy „és akkor Y rálőtt W-re, aminek az volt az oka, hogy
negyedórával a szőke csaj után és félórával a barna csaj előtt Z felrobbantotta
X-et, aki nyolc atombombával akarta megvalósítani a céljait... na és akkor jött
James Bond” jellegű érthetetlen hülyeség lenne az eredmény. Inkább csak az első
húsz percről beszélnék bővebben, mivel a további másfél óra a világ megmentésére
korlátozódik. Tehát Bond sikertelenül hajt végre egy akciót Koreában, aminek
következtében fogságba kerül. Őszintén szólva nem örültem annak, hogy az
egyébként rendszerint „minthaskatulyából” jellegű külső helyett most egy
mocskos, rongyos ruhájú, a sok szőrtől szó szerint arctalan, megkínzott
hadifogoly volt Bond, James Bond. Pierce Brosnannal egyébként semmi baj nincs,
azon kívül persze, hogy elég gyors tempóban öregszik, sikeresen tesz eleget az
öszszes elé állított fizikai és szellemi kihívásnak. Halle Berry, az Oscar-díjas
és Rosamund Pike, az ismeretlen Bond-lány egymás tökéletes ellentéteként
bizonyítják, hogy Bond nem túl válogatós a nők terén. Na és persze a gonoszok.
Gustav Graves (milliomos, akinek jövőbeli tervei közt, meglepő módon, a
világuralom megszerzése áll) figuráját elég jól eltalálták, értem ezt a
karakterre és a színészre egyaránt. Érdekesség, hogy a Graves-t alakító Toby
Stephens (egyébként McGalagony professzor, vagyis Maggie Smith fia) az eddigi
legfiatalabb Bond-gonosz a maga harminchárom évével. Hű csatlósa és segítője
Zao, akit személyes ügyek is fűznek Bondhoz, mivel a 007-es a film elején egy
kicsit átrendezi az arcberendezését.
Felbukkan a filmben még két szereplő, akik igazából az őket
alakító színészek miatt érdekesek. Az egyikük az M amerikai megfelelőjét alakító
Michael Madsen, aki az egyik legjellegzetesebb arcjátékkal rendelkező színész a
világon. A másik pedig Madonna, aki a főcímdal eléneklése mellett beugrik Graves
szoros fűzős vívóedzőjének szerepére.
Na és természetesen nem lenne Bond film a Bond film, ha nem találkoznánk az MI:6 vezetőjével, vagyis Bond főnökével, M-mel; a szuperkütyüket negyven éve sorozatban gyártó Q-val (akit most a Waczak szállóból és a Monty Pythonból ismert John Cleese alakít) és persze az örökké ácsingózó titkárnővel, Miss Moneypennyvel.
Tehát a szereplők megvannak, a történet nagyjából rendben van, ki lehet bírni azt a két órát a sötétben, sőt még szórakozni is lehet (a filmen is). De azért ez már nem az igazi.
Halj meg máskor!
(Die Another Day, 2002, 134 perc)
Rendezte: Lee Tamahori
Szereplők: Pierce Brosnan, Halle Berry, Michael Madsen, Judi Dench