37. szám 2003. április
Kiss Tibor gallery
Az Úr kétezer-harmadik esztendejének tövén, február 21-én
egy mostanában leépülőfélben tudható rockzenész bemutatta, hogy ő mit
teljesített a maga képzőművészeti főiskolás képesítésével az 1992 és 1997 közti
hosszú szakaszban. Az, hogy a falakon depresszióba és illúzióba fúródó képhalmok
tornyosultak, az EGY dolog. A MÁSODIKnak azt említeném, hogy másik hozzáértő
felét, a zenei oldalát is szemléltette-füleltette szépszál gitárján, mely
pengetés ritmikus és kiszámított, jól begyakorlott mozdulatsorozatának hatására
hangot bocsátott ki, mely vélhetően improvizatíve esett. De most ne mélyüljünk
el a felszínen, hanem felvázolásra szorul a helyszín, hogy az olvasó teljes
képbenmaradása fölülmúlja a fölülmúlhatatlant. Gyakorlott lépcsőházbújó lévén
elmondhatom magamról, hogy nem mindennapi látvány tárult elém a K. Bazovsky
galéria láttán. Málló falak, majd lépcsősor, mely düledezve nyomul az ég felé,
és meg kell mászni, mert meg kell, és kész. Muszáj megtudni, hogy mi van még
feljebb és megtekinteni a várva várt eseménysorozatot, melyről még korántsem
tudtam, hogy ily dús. Az átjáró-függőfolyosó (s lassan a lépcsőforduló is)
megtelt részint idegenekkel, részint barátságos-régnemlátott ismerősökkel, kik
füstöt fújtak szájnyílásukból, s azt borral töltötték után (a
helyiségben-lakásban-galériában- gyűjtőburokban vagy amit akarnak iszonytatóan
sokan voltak, s lassan ahhoz fohászkodtunk, akihez soha, hogy csak le ne
szakadjon az egész egyetlen nagy RECCSenéssel). Lassan ráeszméltem, hogy szerény
személyem is eme míves társaságba ékelődött, s félig vígan, félig flegmán teszem
mindazt, mit felsoroltam pár sorral ezelőtt. A vörösbor nyoma máig megmaradt az
eltolvajolt talpaskelyhemen, ami arra kíván vonatkoztatni, hogy igenis, ez azért
volt olyan förtelmesen rossz, mert vélhetőleg tablettát kapott csapvízbe. A
hatását elérte, s vörös fejjel (ami eredetileg Hófehéréhez hasonló) álltam
Gödörbe tartva a villamosmegállóban.
Az alkotóról pár szó: dunaújvárosi a fickó, és rendesen
építgetett karrierje zenei szempontból felfelé ívelőnek hatott, majd mégsem.
Festészetről annyit, hogy fest, bár nehéz azt is ugyebár, és műterem nélkül
igencsak nehézkes. A műterem nemsokára adott, és mehet a menet. Egyelőre régi
nonaktuel képeket lehet vásárolni (időszűkében megtekinteni már csak-csak
lehetetlen, mivel 3 napos volt a nyilvánosság és portörlés), de nemsokára új
képek lesznek legyártva. Lagymatag íróképességem lévén nem pötyög már olyan
könnyedén mind a tíz ujjam, ezért most abba is hagyom a szenvedést, és párnára
döntöm kialvatlan érzékszervközpontomat. A művész Kiss Tibor, a Quimby zenekar
becses frontembere, s ha valamelyik olvasó komolyan gondol egy képvásárlást, hát
tegye, mert fel lehet iratkozni, be lehet jelentkezni, és szép lassan, de
eredményesen lehet intézkedni ezügyben. Csak tessék, csak nyugodtan, de ha nem
haragudnak, én most elalszom.
K. Bazovsky Ház, 1085 Budapest, Horánszky utca 13. II. emelet.
fotó: quimby.hu