37. szám 2003. április
Supernova téli tábor Ágasváron, 2. nap
Kis különítményünk (Bodó Zsófia, Elek Luca, Timi, Sik Bandi – mint sofőr – és szerénységem) egy nappal később, szombaton háromkor indult el. Az eljutás Ágasvárra egy kb. másfél órás autóútból állt, amelyet mi hárman lányok félálomban töltöttünk, ezért nem tudok róla mást írni, csak azt, hogy Bandi tanár úrnak gyönyörű orgánuma van. Mátraszentistvánról egy négy kilométer hosszú túrával értük el az ágasvári turistaházat. A dolog igen romantikus volt, tekintve, hogy időközben besötétedett és csak egy zseblámpánk volt – Turczi Dávidé. Meg nem mondom, hány órán át botorkáltunk percenként fél centis sebességgel, de biztosan sokáig. Végül megérkeztünk, vizesen, fáradtan, de nem csüggedve.
Miután megvacsoráztunk, meghatározatlan időre viszszavonultunk hálótermeinkbe. Apropó hálótermek, a miénk egyéni „Danone meggyes joghurt” színben pompázott, rikító narancssárga szívekkel díszítve. Az ügy pikantériája egyébiránt az volt, hogy a tizenhat ágyra tizenheten voltunk. Végül persze mindenki megtalálta, hogy kivel fog együtt aludni.
Este tíz körül megszűnt a környéken az áramszolgáltatás, úgyhogy ettől kezdve hangulatos teamécsesek világítottak. A Supernova szakkör feléledt.
Átmentünk az ún. Mentor szobába, ahol is gyilkosost játszottunk – angyal nélkül. Előtte még főmentorunk, Sik András tanár úr (helyezése közvetlenül a Jóisten és Simon Tamás után) tartott egy kis közösségépítő beszédet. Éjféltájt kimentünk egy kicsit csillagászkodni, de fél háromra mindenki elment aludni. Egyébiránt ekkorra már hideg volt a szobánkban, mert a tűz kialudt, gyújtós nem volt és a kályha amúgy is büfögött, méghozzá füstöt. Ezeket mind a titokzatos mátrai susmus számlájára írjuk, így utólag.
Reggel kilenckor Mesterünk, Simon Tamás (helyezése közvetlenül a Jóisten után, de Sik Bandi előtt) ébresztett minket – Cambridge felé induló repülőgépéről. Közös megegyezés alapján még visszaszenderedtünk egy kicsit, és tízkor elindultunk felébreszteni a többieket („itt van a reggel, mindenki felkel, te se aludj tovább...”).
Lassacskán összekanalaztuk magunkat és lementünk reggelizni, majd a természet lágy ölén tejeskávézgatni. Megbeszélés tárgyát képezte a program, végül is délre mindenki összepakolt és össznépi „mindenki azt csinál, amit akar, vagy tud”–ot rendeztünk. Ez például Orbán Ádám, Elek Luca, Bandi, Timi, Bogyó és az én számomra az ágyak ismételt megcélzását jelentette.
Fél háromkor indultunk vissza a Vidróczky csárdához, hogy újabb négy kilométer megtétele után felszálljunk a Volánbusz járatára és fél hétkor leszálljunk róla a megújult BS (Budapest kavics) épületénél.
Veszteséglista: két kulcs és majdnem Turczi Dávid sapkája is!
Jó hír: nyáron is lesz tábor, akkor már 5 napos!
Következtetés: VIVA LA SUPERNOVA!