37. szám 2003. április Szeretni bolondulásigMegint egy fantasztikus film Audrey Tautou (Amélie csodálatos élete) főszereplésével! Most azonban nem a feltétlen jóindulat rejtőzik Angélique híresen kedves mosolya mögött, hanem olyan szerelem, ami elborítja az elmét. Imádottja Loic, a kardiológus mit sem sejt a felette gyülekező felhőkből. Angélique egy világot képzel el magának, ahol imádottja őt óvja, és csakis őt szereti. Ez azonban csak az ő fantáziájának a szüleménye. Loic ugyanis először semmit sem ért, sőt, azt hiszi, hogy felesége küldözgeti az üzeneteket. Mindenkire gyanakszik, kivéve a diáklányt. De mivel nem foglalkozik a lánnyal, az szörnyű dolgokat tesz, hogy elszakítsa feleségétől. A szerelmes lánynak csak az a cél lebeg a szeme előtt, hogy övé legyen az, akiért a szíve dobog. Eközben pedig elveszíti legjobb barátnőjét, állását, ösztöndíját és ép elméjét is. Amikor azonban a férfi rájön, hogy ő az erőszakos hódoló, elutasítja. De Angélique ekkor már annyira nincs tudatánál, hogy úgy gondolja, ha az övé nem lehet, akkor senki másé se legyen. Elmegyógyintézetbe küldik hát, nem meghatározott ideig. A történetnek tulajdonképpen két szálon kellene futnia egyszerre, de ezt is megoldotta a rendező. Először Angélique szemszögéből nézhetjük végig a történetet, utána pedig Loic-éból. Ekkor sok mindenre fény derül, amit azelőtt nem tudtunk meg. Ez a film olyan volt, mint amilyet vártam, vagy talán még jobb. Nem kötnek minden apró részletet az orrunkra, nem rágják a szánkba a fordulatokat. A történet a végén nyitva marad, és nem feltétlenül happy endre végződik. Jelentéktelen dolgoknak – mint később kiderül – nagy jelentőségük lesz. Szeretni bolondulásig |