38. szám 2003. június FridaEgy villamos roncsai, számtalan holttest és súlyosan sérült ember között ájultan fekszik Frida Kahlo, a fiatal diáklány. Meztelen testét arany festékpor és számtalan vérző seb borítja. Ezzel a borzalmas, de egyben furcsán gyönyörű képpel kezdődik a Frida valódi története. Ha a század elején létezett volna Story Magazin, Frida Kahlo mexikói festőnőnek bérelt helye lett volna a „Botrány” rovatban. Balesete során megsérült a gerince, öszszetörtek a bordái, a hasán átszúródott farúd miatt soha nem születhetett gyermeke, lába pedig annyira összeroncsolódott, hogy később élete végéig kínzó fájdalmak gyötörték. Furcsa képeit sokáig nem értették meg, élete során számtalan szeretője volt, többek között a Sztálin elől menekülő Trockij, biszexuális és morfiumfüggő volt, férje, a szintén zseniális festő Diego Rivera húsz évvel idősebb volt nála és soha nem tudott ellenállni a csinos, fiatal modelleknek. Gyógyulása alatt kezdett el komolyabban festeni, majd felépülése után ismerkedett meg a nőfaló Riverával, aki először mentora, aztán szeretője, majd a férje lett. Frida életének szakaszai váltakozva hol harmonikus boldogságban, hol (gyakrabban) kétségbeesésben, káoszban, elhagyatottságban teltek. Kapcsolata férjével, ahogy sem együtt, sem egymás nélkül nem tudtak élni, családtagjaitól való eltávolodása, a sokk, amit halva született gyermeke okozott, mind hozzájárult furcsa, néha kissé szürrealista alkotásainak elkészüléséhez. A rendező, Julie Taymor remek stábot válogatott össze, fantasztikus színkavalkád és a hangulatot alapvetően meghatározó zseniális zene jellemzi leginkább a filmet. Nem lehetett volna megfelelőbb nőt választani a főszerepre Salma Hayeknél. A mexikói színésznő csaknem tizenöt évet készült Frida szerepére, így a forgatásra szinte eggyé vált a festőnővel. A Riverát játszó Alfred Molinával különös párost alkotnak: Molina magas, robusztus (a szerep kedvéért jó néhány kilót kellett híznia) alkatának, harsány megjelenésének és Hayek apró, vékony termetének, különös szépségének és kirobbanó energikusságának éles ellentéte tartja folyamatos „mozgásban” a filmet. Ráadásként pedig több neves sztár is boldogan vállalt el kisebb-nagyobb szerepeket, többek között Ashley Judd, Edward Norton és Antonio Banderas. Nem ismerem Frida Kahlo összes képét, de a filmben látható művei szinte mind önarcképek. Mintha egész életében az igazi énjét, valódi boldogságát kereste volna, amit végül mindig ő maga lökött el magától. Frida (Frida, 2002, amerikai-kanadai, 118 perc) |