38. szám 2003. június
A rétegpoén
Mátrix – Újratöltve
Kezdjük rögtön azzal, hogy én nem csalódtam a filmben,
ugyanis az első film során érzett transzot, a meglepetés erejével ható ötleteket
nem lehet megismételni. Ezt nem is vártam, viszont szerintem amit lehetett, azt
kihozták belőle.
A harcjelenetek lenyűgözően ki lettek dolgozva, bár én egy kicsit hiányoltam belőlük a fantáziát. Rendben van, hogy 120 emberrel verekszik Neo, de hol maradnak a darabokra törő szemüvegek? És miért nem együtt harcolnak a főszereplők? Nyilván sokkal nehezebb lett volna kidolgozni, de hát mire vannak a tervezők? Apropó tervezők: viccesnek tartom azt is, hogy néhány jelenetnél tisztán lehet látni, hogy Keanu Reeves helyett végig animációs figura verekszik. Jópofa, lehet, hogy direkt csinálták, de véleményem szerint inkább az élethűségre kellett volna törekedni. Engem egy kicsit az is meglepett, hogy míg Morpheus az első részben éppen csak fel tudta tartani Smith ügynököt, most gond nélkül, egetverő önbizalommal verekszik az ügynökökkel, egyenrangú félként. Ez például hogy lehet? Ők nem fejlődnek? Az akciójelenetek legnagyobb hiányosságának azonban azt tartom, hogy cél nélkül folynak, és ezért nem igazán izgalmasak.
Az új szereplők jók, viszont a legtöbb régi – nem kizárt,
hogy a sok jó új által – valahogy elvesztette a súlyát. Már nem annyira átütőek.
Megoszlik a figyelem. Bár a készítők azt mondták, hogy a film egyetlen percre
sem hagyja elkalandozni a nézőt, én jó pár jelenetnél untam magam. Ezek közé
tartozott a teljesen Star Warsra hajazó tanács is. Ugyanakkor a zioni életképek
szerintem jól sikerültek, végre tudjuk, hogy miért is folyik az ádáz küzdelem,
milyen is az a hely, ahol a legjobb lenni.
Ezzel el is érkeztünk a film szerintem legfontosabb részéhez, a történethez. Annak ellenére, hogy a film nyilvánvalóan a látványra van kihegyezve, nekem a sztori sem okozott csalódást. Tulajdonképpen ezt szeretem a Matrixban: miközben tömeg- és akciófilm, egy jóval mélyebben húzódó filozófiai alapja is van. Ezáltal bárki is nézi meg, a szórakozása garantált. Ahogy a készítők mondták: lesz, aki 20 dolgot ért meg a filmből, lesz, aki 100-at, míg olyan is lesz, aki 500-at, és még az sem fogja érteni az egészet.
Azért is óvakodom véleményt mondani a film történetéről,
mert a felénél – ahogy ezt már sokan tudjátok – egyszerűen el van vágva. És itt
visszatérnék a címhez, miszerint az új Mátrix egy rétegpoén. Ezzel arra akartam
utalni, hogy rétegpoén lehet az, amit egy esetleges közös élményből adódóan csak
páran értenek, de akkor is mondhatjuk, ha egy ahhoz túlságosan rossz poént
mondunk, hogy felvállaljuk. Ez a film szerintem egy rétegpoén, és az, hogy a két
fajtából melyikbe tartozik, a harmadik részből fog kiderülni, ahogy előbb-utóbb
a rétegpoénok is lelepleződnek. Ez kétségtelenül remek marketing-stratégia,
ugyanis ha befejezik ezt a filmet, akkor minden valószínűség szerint jóval
kevesebben nézték volna meg a harmadikat. Így viszont mindenki el fog menni rá,
hogy legalább a második film végét lássa. Kissé bosszantó, de érthető. Elsőre
nem is tulajdonítottam túl nagy jelentőséget az utolsó feliratnak, de jópofa,
hogy nem „to be continued”, vagyis folytatása következik van kiírva, hanem „to
be concluded”, vagyis értelmezése/lezárása következik. Ezért nem lepődtem meg a
megmagyarázatlan és sokszor érthetetlen dolgokon. Hamarosan fény derül az
igazságra, hiszen már a következő epizód sincs olyan messze. Ha jól emlékszem,
november 20-án mutatják be a hazai mozikban. Én kíváncsian várom.
Mátrix - Újratöltve (The Matrix Reloaded, 2003, amerikai,
138 perc)
Rendezte: Andy Wachowski, Larry Wachowski
Szereplők: Keanu Reeves, Laurence Fishburne, Carrie-Anne
Moss, Hugo Weaving