38. szám 2003. június
Olimpia témahét
A patrónusaink idén elég sokat gondolkodtak azon, hogy mi
is legyen ennek a témahétnek a témája, de szerintem nagyon jól döntöttek. Ez egy
olyan téma volt végre, ahol mindenki kiválaszthatta, hogy neki mi tetszik
belőle.
Az utazás úgy kezdődött, hogy a vonaton mindenkinek helyet kellett keresnie magának, mert a patrónusok valamilyen okból kifolyólag nem tudtak helyet foglalni az évfolyamnak. Így elég szétszórtan ugyan, de megérkeztünk Győrbe, ahol átszálltunk egy buszra, ami egyenesen a kempingbe szállított minket. Idén a helyszín kiválasztása is nagyon jól sikerült, mert mindenki elégedett volt a helyével. A szállás elfoglalása után hosszas focizás következett, ahol mindenkinek mindenkivel játszania kellett, úgyhogy ez egészen vacsoráig eltartott. Azt hiszem, ez sok emberben mély nyomokat hagyott, kiben jót, kiben rosszat.
Volt éjszakai túra is, ami most először nem volt kötelező,
bár szerintem, aki nem jött, az csak bánhatja. Rövid volt, nem kellett sokat
gyalogolni azon a hosszú szakaszon kívül, ahol felfele kellett menni. A Laffer
csibe (mi) szokás szerint az első olyan helyen, ahol el lehetett tévedni, azon
nyomban le is tért az útról.
Volt számháború is, én persze, mint mindig, a vesztes csapatba kerültem, de ennek ellenére nagyon jó volt. MINDENKI szabályosan játszotta a játékot, senki sem csalt, még egy kicsit sem. Szóval jó volt.
A tábor ideje alatt rengeteg előadás, produkció készült. A nagy részük nagyon jó és színvonalas volt, sokat is készültek vele az emberek, de megérte. Voltak meglepőek, viccesek és furcsák is. Minden este készültek csibeelőadások is, amik szintén nagyon jók lettek. Utolsó este a patrónusok is készültek egy nagyon-nagyon jópofa előadással. Mindenkiről énekeltek/rappeltek valami rá jellemző kis szöveget. Azt nem tudom, hogy ki milyen dolog alapján énekelt el valamit, de a dalok tényleg nagyon jók voltak. Köszönjük!
Utolsó este tábortűz volt, ahol mi főztük meg a nemtudommilyenlevest. A hazautazásnál a vonaton megint gondok voltak azzal, hogy ki hova üljön, így a társaság nagy része csak a WC közelében tudott – nem túl kényelmesen – helyet foglalni. Így két óra rázkódás után megint Budapest bűzét szagolhattuk, de hát ugye mindenhol jó, de legjobb itthon.
