38. szám 2003. június
Tabánolás suli-dili módra
Történt egy szép napon, hogy a Tabán megnyitotta nem létező kapuit a diákok tömeges rohamának, mindezt a fent említett címszó alatt.
Haaaaatalmas magyar csillagok ereszkedett közénk a
tribünre. Úgymint a legkirályabb Linda, vagy a subb bassus szörny, aki
jóindulatú kis közönségének kedvére téve káprázatosan nagyot esett a színpadról,
na meg a Night Fly, és amin mi, AKG-sok is ellézengtünk egy páran, a HS7,
polgári nevén a Heaven Street Seven. Már a Moszkva téren is feltűnően sok ifjú,
bőpólós, zselézett hajú kamasz morajlott, kártyával a nyakában. Nem nagyon volt
fogalmunk arról, hogy pontosan hogy is néz ki egy ilyen sulis, dilis nap. Hát
megláttuk. A meleg sör, hideg virsli kombináció vicces módon itt is megjelent,
bár mindenhol szépen kiírogatták a 18 éven aluli alkoholmentességre emlékeztető
szlogeneket, de hát a gyakorlat, az gyakorlat. Figyeltük a gyér bokrok alatt és
mögött bujkáló fiatalságot, akik két-három slukk kedvéért feltehetően
veszélyeztették magukat, már ami a későbbi iskolai életüket illeti. Az is elég
furcsa volt, amikor kitörő ovációval fogadták az együtteseket, majd a koncert
alatt álltak és néztek merően, nem igazán közel lévén a zenékhez. De a lényeg,
hogy jól mulattak. Én elkövettem azt a hibát, hogy a nyárközeli pállásra való
tekintettel papucsban közelítettem meg a dolgot, hát nem volt taktikailag
hibátlan művelet, már csak ha a porból dzsuvává avanzsálódást nézzük is.
Ex-AKG-s és épphogy AKG-s arcok viszont zsebpénzt fabrikáltak a dologból, tőlük
lehetett ugyanis beszerezni a jégkrémet, igaz, egyre hiányosabb készletükből. A
végső fejleményeket és következményeket már sajna nem áll módomban közvetíteni,
mert mi tovalibbentünk egy jó kis koncertezés kedvéért.
Suli-Dili a Tabánban, 2003. május 2.
a képen: HS7