38. szám 2003. június

Tanárértékelés az AKG-ban

Hiába. A kilencedik évfolyammal valami nem klappol. Valahogy nem az a rendes, optimista AKG-s hozzáállás.” – mondogatták nekünk előszeretettel a tanárok, és a többi ember. A kilencedik évfolyam volt egy ideig az iskola fekete báránya, ahol folyton-folyvást botrányok robbannak ki, és a gyerekek felével súlyos viselkedési problémák vannak. A hab már csak az volt a tortán, mikor elérkezett az első tanárértékelés az AKG falain belül. Azt mondták, írjunk azt, amit jónak látunk, nem lesznek következményei. Ennek a mondatnak az első fele volt igaz. A második fele pedig pont a visszájára fordult, mivel azzal, hogy a Nap-Hold évfolyam, akik akkor még nyolcadikosak voltak, a leggyatrábban osztályozták a tanárokat, „megnyerték” az egész suli ellenszenvét maguknak. Valószínűleg még minden kilencedikesben tisztán él az a kép, mikor Horn György bejött hozzánk, és csibe helyett az volt a téma, mivel is vagyunk mi olyan elégedetlenek. De nem csak a tanárokat haragítottuk magunkra, mivel egy – még akkor hetedikes – szubjektíves cikkíró azon méltatlankodott: vajon a Nap-Hold évfolyamnak speciális gyógypedagógus tanárokra van szüksége? A patrónusok pedig bíztak benne, hogy előbb-utóbb csak kinőjük ezt a „makacs és lázadó kamaszkort”.

És tessék, kinőttük. Minden tanár boldog lehet, idén, legnagyobb meglepetésünkre a mostani nyolcadik évfolyam tűnt a legelégedetlenebbnek az AKG tanári karával. Érdekes módon a mostani nyolcadikosoknak senki sem hányta a szemére, hogy ez a véleményük, legfeljebb néhány kárörvendő kilencedikes, hogy „na látjátok!”

-tt-