38. szám 2003. június Tánc
Váratlanul ért a hirtelen táncolhatnék egy tavaszi péntek-esten, ezért eleget tettem hirtelen vágyamnak, s jegyet váltottam a Trafó aznap esti programjára. Az előadás igen sokat váratott magára, ezért magamhoz vettem egy-két deci frissítőt, ám az ajtónálló (inkább ajtónál széken ülő) belém kötött, mikor pohárral a kezemben tartottam kifelé, s addig győzködött, míg le nem raktam az ablakpárkányra. Az előadás elkezdődött, s a nedű valahogy nem akart fogyni. Gondoltam, érik még. Márta hosszú szőke parókában s kislányruhában rángatta magát a színpadon, melyhez tökéletesen illett a legkeményebb drum&bass-nél is erősebb ütemekkel telített muzsika. A fények elhalványultak, s a hátunk mögötti-feletti erkélyre tereltetett a figyelem, melyről egy furcsa külsejű férfi (Berger Gyula) mászott le s vonaglott el a lányhoz, de mire elé ért, összeesett. Ekkor megszólalt a bemondó: – Kérjük, hagyják el a termet. Körülbelül tíz perc, amíg átrendezzük a színpadot. Köszönjük. Ezek után ismét hosszas várakozás vette kezdetét, s a nedű rám szólt: – Igyál meg végre! Finom vagyok, és segítek neked túlélni a következő felvonást.
Az előadás plusz érdekessége, a színpad elé kifeszített anyag, mely még inkább fokozta az előadás sejtelmes hatását. A hang- és fénytechnika kifogástalan volt. A hazafelé út gyors, zötykölődő videojáték. További buli, de ez már egy másik cikk. Pallos / Szuka – Ladjánszki Márta koreográfusi estje |