38. szám 2003. június
A nyolcadikos természettudományos témahét
A tavalyi kirándulásra viszszagondolva féltem egy kicsit
ettől a terepgyakorlattól. A szállásról, kajáról, fürdési lehetőségekről nem
nagyon akartak vagy tudtak bármit is mondani a tanárok. Próbáltam például a
patrónusomat (Nádori Gergelyt) kifaggatni, de nála sem jártam nagyobb sikerrel.
Az utazás kellemes volt, vonattal majd busszal mentünk. Szállásunkat meglátva (a 2 méteres faházakat) kicsit elszörnyedtünk. De nem volt időnk a tanároknak sopánkodni, mivel azonnal indultunk kirándulni, így csak egymás közt beszéltük meg a termtud. tanárok szadizmusát.
A „kuckókban” az elkövetkező napokban sem töltöttünk huzamosabb időt, így a klausztrofóbiánk nem jöhetett elő. A kirándulások jók voltak, bár rögtön az elsőn eltévedtünk, de Marsi tanár úr (a „hős”) megmentett minket. A beígért éjszakai túra sajnos elmaradt az esti esőzések miatt. Napközben nemcsak kirándultunk, hanem előadásokat is hallgattunk vagy falukutatással foglalkoztunk. Ez utóbbin új élménnyel gazdagodhattunk, megismertük a lovas kocsit, annak előnyeit és hátrányait.
A fürdőszoba először kicsit balkáninak tűnt, mivel a 10 zuhanyzóra összesen 3 függöny jutott. De leleményesek voltunk, és ezt a problémát is megoldottuk, csakúgy, mint a vécépapír hiányát. A kaja nem volt nagy szám, szerencsére sokszor nem kellett a táborban kajálnunk. Bár a kirándulásokra vitt hidegcsomag sem volt túl változatos (zsömle, sajt, paprika, valamilyen hús, lekvár, almalé a három napra), a boltokban vásárolt különböző chipsekkel étrendünket egészségesen ki tudtuk egészíteni.
Kedden, a harmadik napon jöttek le a hetedikesek a táborba.
Megérkezésük tiszteletére a termtud. tanárok (név szerint: Marsi Zoltán és
Nádori Gergely) kitaláltak egy jó játékot. Ez abból állt, hogy nekünk úgy
kellett tennünk, mintha ez egy nagyon szigorú katonai kiképző tábor lenne, ahol
csak faházanként lehet vécére menni, a telefonálásra engedélyt kell kérni, és ha
rosszak vagyunk, büntetőköröket kell futni. Ezt a tanárok és diákok szinte mind
elhitték, és nagyon sajnáltak minket az embertelen bánásmód miatt. Mi persze
alig tudtuk visszatartani a nevetést, és büszkék voltunk színészi
teljesítményünkre.
Nagy élményt jelentett még számunkra a beszámoló. Bár féltünk tőle, hogy nem tudunk majd megfelelni, de bíztunk benne, hogy nem veszik túl komolyan a tanárok. Így is lett! Az egyszerű és vicces kérdésekre („mire való ez a műanyag doboz?”) szinte mindenki meg tudott felelni, ha pedig nem így lett volna, akkor egy kis fahordással meg lehetett szerezni a maximum pontot. Kivéve a Nádori csibék, akik 50 pontból csak 30-at kaptak, nehogy úgy tűnjön, kivételeznek velünk. A hazafelé út még rövidebbnek tűnt, mint odafelé (ez valószínűleg amiatt volt, hogy InterCityvel jöttünk haza).
Mivel ezen a témahéten is sok hasznos dolgot tanulhattunk meg, például a tájoló használatát, vagy hogy a szúnyog milyen rendbe tartozik, ezért szeretnék köszönetet mondani a két táborvezetőnek, akik odaadó munkájukkal kiérdemelték a legjobb táborvezető címet! Remélem, ezt nemcsak én gondolom így!