38. szám 2003. június
Végre vége?!
Közel egy éve történt, hogy a mindenki által várva várt
valóságshow-k elkezdődtek. Az azóta sok botrányt kavaró villalakók és
kistestvérek neveit ma egy egész ország ismeri, a kereskedelmi csatornák
teletömték a zsebeiket, biztosítva, hogy semmilyen információt ne
szivárogtassanak ki, fenntartva ezzel a játék tisztaságának látszatát.
De vajon hányan választanánk a milliókat annak tudatában, hogy több millió ember beszél rólunk, miközben nincs semmi, amiben különösen jók lennénk, így a bulvárlapok csakis a magánéletünkön csámcsoghatnak. Sőt, ami talán a legmegdöbbentőbb, ezeknek a fiatal fiúknak és lányoknak az ország szemében csak becenevük, esetleg keresztnevük van. Ha azt kérdezem valakitől, mit gondolsz Angéláról, biztosan tud rá válaszolni néhány szót, de hogy ki az a Lupsán Angéla, azt már szinte senki sem tudja.
Felmerül az a kérdés is, hogy vajon érdemes volt-e hetekkel
a már amúgy is megunt első részek után másodikat indítani, amikor mi még a
Majkák, Okik és Zsanettek által okozott hisztériában lubickoltunk. Még azok is,
akik határozottan állították magukról: „nem nézem a Big Brothert”.
Szinte hihetetlen, de már a második garnitúra is kiköltözött. És most ismét üresen és meglehetősen lepusztult állapotban állnak a házak, ki tudja, talán új lakókra várva. Bár, mint a nézettségből és a közvélemény-kutatásokból kiderül, ezekből egyelőre nem kérünk.