42. szám 2004. június
Gothika
„Igen, egy újabb horrorfilm, ami ugyanarról szól, mint az eddigiek!” – hangzik el a válasz a Már megint? kérdésre. De talán ez egy kicsit más, mint a többi.
A Robert Zemeckisék Dark Castle Entertainmentje által készített produkciót
áprilisban mutatták be először a hazai mozikban. Eddigi filmjeik: a Szellemhajó,
a 13 kísértet és a Kísértetház. Hát igen, a szellemek itt sem maradhattak el,
hiszen túlvilági lények nélkül manapság már elég nehéz ijesztgetős filmet
készíteni.
A történet fő színhelye egy női börtön, ahol Miranda Grey (Halle Berry), a börtön pszichológusa nap mint nap hallgatja betegei őrültebbnél őrültebb téveszméit. Egyik legérdekesebb betege – Chloe (Penélope Cruz) – azzal az áll elő, hogy az ő bűneit a sátán követte el. A jó és türelmes pszichológus azonban csak hallgat, és több adag gyógyszerrel „segít” a kétségbeesett lányon. Aztán egyik este történik valami, amit senki sem ért, főleg Miranda nem. Reggel zavartan felébredve a rács mögött találja magát, régi páciensei mellett a diliházban. Utolsó emléke egy lány, akit aznap este látott az út közepén, és aki miatt félre kellett rántania a kormányt, annyira, hogy a kocsi az árokban landoljon. És hogy mi a vád? Megölte a saját férjét! Persze erről ő semmit nem tud, hiszen harmonikus kapcsolatban éltek – bár én azért rögtön kiszúrtam, hogy hogyan lehet egy ilyen szép nőnek egy kövér, nagydarab férje (Charles Dutton), aki egyébként az intézet igazgatója. Mirandának rá kellett jönnie, hogy a betegeknek, akik ott élnek, talán nem is olyan egyszerű elmagyarázniuk, hogy milyen szörnyűségeket élnek át. Kezd megőrülni, rémképeket látni. Ráébred arra is, hogy milyen megalázva lenni, és milyen érzés, ha mindenki őrültnek tartja. „Hogyan bízzak egy olyan emberben, aki őrültnek tart?!” – hangzik el ez a mondat Chloétól, mikor Mirandával beszélget még a film elején. Jó kérdés, és talán pont ezért történt meg ez Mirandával, hogy megértse a választ. Ezt persze csak úgy tudja elérni, ha hagyja magát, és alámerül az irracionális, földöntúli őrületbe.
A film szerintem nem csupán egy átlagos horrorfilm, amin mindenki sikítozik és
fél, bár benne vannak a tipikus kísértetelemek, amelyek más hasonló filmekben is
megtalálhatóak. Például az, hogy kevés olyan rész van, amikor nem esik az eső,
vagy éppen nincs sötét, és még sorolhatnám. Ennek a filmnek van mondanivalója.
Ez persze nem feltétlenül az, hogy léteznek szellemek, és hogy hallgassuk meg
őket, hanem hogy az ember saját hibáiból tanuljon meg dolgokat, és bízzon az
emberekben (persze szerintem mindenkinek más jön le).
A vége természetesen a nem várt vég, amire senki nem gondolt, vagy csak nem mert. A happy end kifejezést erre nem nagyon tudnám használni, de persze Miranda a végére a nézővel együtt rájön, hogy mi miért történt, és miért pont vele.
Gothika (amerikai film, 95 perc, 2003)
Rendezte: Mathieu Kassovitz
Szereplők: Halle Berry, Penélope Cruz,
Robert Downey Jr.
