42. szám 2004. június

Két Kusturica-film: Macska-jaj, A cigányok ideje

Ha azt mondja nekem valaki: „Kusturica”, rögtön az a szó jut eszembe: „cigányok”. Emir Kusturica kedvelt témaválasztása filmjeiben a cigányok élete. De nemcsak ez az, ami bevillan az agyamba filmjeit illetőleg, hanem a filmek atmoszféráját jellemző komikum és tragikum egyvelege.

Macska-jaj

A megszokott jellemzésen kívül, hogy a néző egyszerre sír és nevet, hatalmas életerő és öröm is sugárzik a filmből. Miután a filmet megnézve kijössz a moziból, azt kell hogy érezd, jó élni.

Kusturica eredetileg azokról a cigány muzsikusokról akart dokumentumfilmet készíteni, akik előző filmjében, az Undergroundban játszottak. A történetben őket láthattuk volna egy kétnapos lagzi erejéig. De Kusturicának ez nem volt elég, gondolataiban körvonalazódott egy olyan történet, ahol meghal egy vőlegény nagypapája, de hogy az esküvő ne maradjon el, a halálát eltitkolják, a hullát pedig elrejtik a házban. A forgatókönyvet ugyanaz az ember írta, aki a Cigányok idejét is. A történet már messze nem volt dokumentumfilm-jellegű. Játékfilm lett belőle, haldokló nagyapákról, apákról, fiaikról és az ő pincérnő szerelmükről, egy fehér meg egy fekete cicáról, egy Trabantot elfogyasztó disznóról, füstbement roma lagziról. Rengeteg remek karakter, és (három szereplő kivételével) amatőr színészek.

Történt egyszer, hogy egy apa egyezséget kötött a cigányvilág burzsuj drogbárójával, Dadannal, ám csúfosan átverik, úgy, hogy nem is tud arról, hogy Dadan keze van a dologban. Így aztán új dologban egyeznek meg, hogy fia, Zare feleségül veszi Dadan húgát. Ám Zare már Idát, a pincérlányt szereti, ő az egyetlen, aki ott a környezetükben nem roma származású. Egy cigány öregasszony nevelte fel, így került bele a jugoszláviai cigányok életébe. A kényszerházasságok persze mindig rosszul sülnek el, ezt Zare nagyapja is jól tudja, ezért úgy intézi, hogy halála pont az esküvő napján következzen be, hogy a gyász miatt elmaradjon a lagzi. De tetemét elrejtik a padláson, és az ifjú párnak menekülnie kell a házasság elől. Zare és Ida segít a menyasszonynak meglépni az esküvő nagy forgatagában, mivel ő szintén ellene van a házasságnak, hiszen már egy ideje a fehér lovon érkező hercegről álmodozik. Akit meg is talál, amíg a násznép őutána kutat a környező erdőben. Végül is teljes a happy end, mindenki azt vesz el feleségül, akit szeret, a nagypapa feltámad haló poraiból, a cselszövő Dadan is meglakol a latrina segítségével. A film zenéje még külön dicséretet érdemel. Akárcsak a film, az is zseniális!

Cigányok ideje

A történet röviden: Perhan, a történet főhőse Olaszországba megy beteg lábú kishúgával együtt, hogy az ottani kórházak valamelyikében meg tudják műteni a kislány lábát. Aki kivitte őket Olaszországba, az a gazdag, de jóságos góré kis városukban, aki két marékkal szórja a pénzt. Mint később kiderül, ő egy cigány maffia vezetője, akik Olaszországba visznek ki gyerekeket, és ott rablóbandákba szervezik őket. Perhannal is ez történik, amíg húga a kórházban fekszik, mit sem sejtve arról, milyen veszélyben is forognak. A rossz pedig fordulhat még rosszabbra is. Perhant otthon maradt szerelme megcsalja, a maffiavezér pedig, aki a családiasság és a közösségbe tartozás igéjével vonja hatalmába a gyerekeket, átveri Perhant, ráadásul a húgával is elveszítik egymást az élet forgatagában. Innentől kezdve Perhan húga keresésére teszi fel az életét. A film hangulata végig azt sugallja, hogy nem lehet jó vége a történetnek, még annak ellenére sem, hogy van egy olyan pillanat, amikor minden arra utal, hogy boldogan végződik Perhan sorsa. Bár már nyolc éve készült a Cigányok ideje, így nem lenne tanácsos frissnek nevezni, de elkészülte óta mit sem vesztett aktualitásából. A Cigányok ideje nagyon is élethű film. A cigány putriváros megformálásán át az amatőr színészek remek játékán keresztül az ismeretlen világba csöppenő, kiszolgáltatatott testvérpárig. Megmutatja a hatalmas különbséget a jugoszláviai cigány népesség tagjai között: a nincstelen, szegény réteg és a gazdag maffiózók, a cigány „keresztapák” közötti áthidalhatatlan szakadékot.

„A film története pedig talán semmi egyéb, mint álmodozás és álom. Némi vágy, szerelem és fájdalom.” (Kusturica)

Varga Zorka

Macska-jaj (Crna macka, beli macor, 1998)
Cigányok ideje (Dom za vesanje, 1989)
A filmről korábban a Szubjektívben: Az örök álmodozó (www.akg.hu/szub/10cig.html)