42. szám 2004. június
101 Reykjavík
Mostanában minden Izlandból érkező dolog érdeklődést vált ki belőlem, ezt a filmet is többek között ezért akartam megnézni. Igaz, nem most mutatták be, már egy-két éve ott díszeleg az art mozik kínálatában, és méltán nem vették le a műsorról azóta sem.
Mi történhet egy olyan fővárosban, ahol az ország lakosságának 40%-a él (ami
kevesebb, mint százezer ember), ahol mindenki ismer mindenkit, a hideg, a fagy,
a sötétség és az örökké tartó téli depresszió a normál állapot? Reykjavíkban,
Izland fővárosában valóban nem történik semmi. A fiatalok esténkét bulizni,
kocsmázni járnak, mindenki alkoholizál és szív, és egyéjszakás kalandok adják
meg a napi történéseket. A történet főszereplője, Hlynur tökéletesen beleillik
ebbe a környezetbe. Huszonnyolc éves kora ellenére otthon tengeti napjait, a
mama főz rá, ellátja mindennel (még az alsónadrágját is beszerzi helyette), de
egyébként nem sok vizet zavar. És Hlynur meg van elégedve életével: a
munkanélküli segély jön, ami elég a fű- és söradagjára, kaja van otthon, a
kábelen meg jön a pornó, ugyan mi más kell? Az unalom csak akkor szűnik meg,
mikor Hlynur anyjának egyik barátnője, Lola, a spanyol flamenco tánctanárnő
odaköltözik Hlynurék lakásába. Persze nem lángol fel rögtön a nagy szerelem,
mivel Hlynur még ehhez is túl lusta és közömbös, de szilveszter éjszakáján,
mikor kettesben maradnak otthon, megtörténik az, ami minden bonyodalom okozója
lesz: Hlynur teherbe ejti Lolát. A bökkenő csak az, hogy – mint később kiderül –
Hlynur leszbikus anyjának Lola a szeretője. Lola persze azt mondja, egy másik
ismeretlen ember ejtette teherbe, egy „donor”, ahogy ő nevezi, aki arra volt jó,
hogy lehessen a két nőnek közös gyermeke, akit együtt tudnak fölnevelni,
apa-anya szerepben. Hlynur arra eszmél föl, hogy ő és anyja ugyanazt a nőt
szeretik. Ráadásul anyja Hlynur születendő gyerekére úgy tart számot, mintha az
az ő sajátja lenne. A problémák csak fokozódnak, Hlynur alkalmi barátnője is
terhes lesz, aki az szeretné, hogy legyen közös családi életük, de a fiút
hidegen hagyja a terv, az ő gondolatai már csak Lola körül forognak. A meglepő
fordulat a film végén éppen az, hogy nincs. Az ember egy ilyen film kapcsán arra
számít, itt biztosan valami drámai fog történni szegény Hlynur szenvedése
láttán, hogy anyja lenyúlta a szerelmét, de végül is mindenki visszatér a saját
megszokott kis életébe, mert hármasban is lehet gyereket nevelni, a furcsa
család nem zárja ki a boldog család fogalmát.
Az ember úgy érzi magát, mintha egy Izlandon forgatott Almodovar filmet nézne. A
szereplők kiválasztása tökéletes, Hlynur maga a megtestesült közöny és lustaság,
s a fagyos izlandi szelek ellenére is érezni Lola tüzes spanyol temperamentumát.
A merész és groteszk témaválasztás ellenére a film egy pillanatra sem veszít
hitelességéből. Nem csap át a másik végletbe, és nem próbál drámai lenni. Sőt,
épp ellenkezőleg. Hlynur sikertelen öngyilkosságán keresztül a fent említett
konfliktuson át mindenben ott rejtőzik a humor. És azon túl, hogy nevetsz egyet
a groteszk emberi sorsokon, talán még el is gondolkozol rajtuk.
101 Reykjavík (dán-norvég-francia-izlandi vígjáték, 90 perc, 2000)
Rendezte: Baltasar Kormákur
Szereplők: Hilmir Snar Gudnaso, Victoria Abril, Hanna María Karlsdóttir