42. szám 2004. június

Siráj

Ez egy modern darab. Nem a történet, hiszen azt Csehov írta még a XIX. század végén. Hanem a színészek játékstílusa újszerű, és maga az előadóterem: a Fészek Művészklub kupolaterme.

Ez a kis helyiség tele volt, kb. hatvanan lehettünk. A teremben körben voltak lerakva a székek (pontosabban a fotelek, melyeken a pirosjegyesek és a sámlik, amelyeken a kékjegyesek foglaltak helyet). Mi a szerencsésebb pirosjegyesek közé tartoztunk, akik „kényelembe” helyezhették magukat a süppedős karosszékekben. Az előadás kezdetét várva kitapasztaltuk a terem különösen jó akusztikáját. Mikor a velünk szemben ülő megvakarta a kezét, parkettcsiszolás zajait véltük hallani.

A darab elkezdődött. A bejárati kis ajtó bezárásával ráébredtem, hogy nincs elég levegő. Idegesen kerestem a tekintetemmel valami ablakot, ekkor láttam meg az udvarra nyíló erkélyajtót. Fellélegeztem: hát mégsem itt kell összeaszalódva ülnöm, akár órákon át! És lám, a színészek is gondoltak az oxigénhiányra, ezért gyakran nyitották, csukták ezt az ajtót, volt forgalom…

A történet az elvágyódásról szól, kimondva vagy kimondatlanul. Mindenki valami mást szeretne, senki sem igazán elégedett azzal, ahogy él, ahol él. Mégsem csak a siránkozást érzékeljük, hanem a szereplők valódi lelki problémáinak okát is megértjük. Belecsöppenünk az orosz kisemberek életébe, mindennapjaiba. Végigéljük velük nagy szenvedéseiket, viszonzatlan szerelmüket vagy éppen sikertelen karrierjüket. De vajon van-e kiút, irányíthatja-e sorsát az ember?

A színészek teljes átéléssel alakították karaktereiket. Csapkodtak, hisztiztek vagy éppen higgadt nemtörődömséggel üldögéltek. Először úgy láttam, csupa fiatal művész van a színpadon, aztán rájöttem, azért érzem őket fiatalnak, mert olyan energiával és hévvel játszanak, mintha mind húszévesek lennének. Mindegyikük közül mégis a legjobban Nyina tetszett, akit Láng Annamária alakított. Egy kisebb szerep erejéig Scherer Pétert is láthattuk, aki egy idegbeteg intézőt játszott. Ő is hiteles alak volt, és örültem, hogy megint valami újat mutatott, egy számomra eddig ismeretlen Pepe jelent meg.

Schilling Árpád, a rendező klasszikus színművet választott, és megfelelő színészeket talált a szerepekre. Modern felfogása visszatükröződik az egész darabon. Az előadás végén elgémberedett tagokkal kászálódtunk ki a karosszékekből és kezdtük mozgatni fájó testrészeinket. Közben azon gondolkodtunk, hogy egy ilyen jó társulatnak vajon miért nincs még saját színháza.

Balla Júlia

Siráj, Krétakör Színház
Rendező: Schilling Árpád
Szereplők: Csákányi Eszter, Gyabronka József, Nagy Zsolt, Láng Annamária
Előadás júniusban: Pécsi Nemzeti Színház