42. szám 2004. június
Témahét Sopronban
Minden évben a nyolcadikosok és a hetedikesek együtt vannak termtud. témahéten. Ez ebben az évben sem volt másképp. A nyolcadikosok, csakúgy mint a hetedikesek, most Sopronban táboroztak. A programokról tudnék mesélni, de ezt már más megtette ebben az újságban. Inkább most azt írnám le, hogy néhány hetedikesnek milyen volt élete első termtud. témahete.
Először Barbinek Paulát kérdeztem.
– Miket csináltatok a témahéten?
– Előadásokat hallgattunk, volt tábortűz meg éneklés, volt csibekirándulás, meg
ilyesmik.
– Hogy tetszettek programok? – kérdeztem Tóth Balázst.
– Jók voltak, voltak érdekesek, meg volt, ami nem volt olyan érdekes.
– Mi tetszett a legjobban a témahétből? – kérdeztem Szávai Johannát.
– Úgy az egész tetszett.
– És neked, Balázs?
– Nekem a csibekirándulás tetszett a legjobban.
– Az mégis mit fed?
– Az olyan volt, hogy a csibéket elindították különböző utakon, és mindenkinek
öt állomást kellett végigjárnia, és azokról a helyekről bizonyítékokat kellett
hozniuk. Meg volt rovarcsapda is, az olyan volt, hogy tejfölös dobozokat raktunk
a földbe, és a bogarak meg beleestek. Ezeket aztán kivettük, és aztán meg
kellett határozni a fajukat.
– Igen, ilyen nálunk is volt. Mi például két egyforma bogarat két nem létező
fajba soroltunk.
– És mennyire ismertétek meg a három nap alatt a nyolcadikosokat?
– Én nem nagyon – mondta Paula.
– Nem igazán, egy-két nyolcadikossal találkoztam, de különösebben nem ismertem
meg őket – mondta Hanka.
– És te, Balázs?
– Hát én a bátyámat eléggé jól megismertem, nem mintha eddig nem ismertem volna.
De rajta kívül nem nagyon ismertem meg senkit.
Ezután Törő Dani möszös nyolcadikost kérdeztem meg.
– És neked milyen volt ez a mostani termtud. témahét?
– A tavalyi érdekesebb volt. Jó, persze ez is jó volt, nem arról van szó, de hát
a tavalyin például több előadás volt. Ez persze nem feltétlenül jó, csak hát
ezért mondjuk a tavalyi jobb volt. Azért nekem ez is tetszett. Főleg a
csibekirándulás volt jó, az, hogy nem volt velünk senki felnőtt. Ráadásul mi még
csak nem is tévedtünk el.
– Mennyire ismerted meg a hetedikeseket?
– Volt egy feladatunk együtt velük, de akkor is csak két hetedikessel dolgoztam
együtt. De nagyjából senkit nem ismertem meg. Mondjuk a húgom barátnőit
megismertem, de velük is csak úgy köszönőviszonyba kerültem. Szerintem igazán
senki nem akart ismerkedni, mindenki jól megvolt a saját évfolyamával.