42. szám 2004. június
8.-os témahét a Várban
Március 29-től április 1-ig a nyolcadikosok a megszokott AKG-ba vezető út helyett a budai Vár felé vették az irányt. Ennek a rövidke hétnek az volt a lényege, hogy jobban megismerjük azt a fenti csodaszép helyet…
Minden napra más és más, izgalmasabbnál izgalmasabb programokkal voltunk ellátva. Csibénként mozogtunk a Várban, és napról napra többet láttunk és térképeztünk fel. Az első napunkon mint turisták szemléltük a helyet. Ez abból állt, hogy mindent megnéztünk, ami említésre méltó, és megbeszéltük az adott látványosságról a leglényegesebb tudnivalókat. Nem túloztuk el a dolgokat… Erre építettük a következő napot, amikor már tudósokként kellett szemlélődnünk. Ekkor már sokkal komolyabban és elmélyültebben tárgyaltunk az adott témákról. Az első két napot összefoglalva, lehetőségünk nyílt megtekinteni és feltérképezni a Vár utcáit és kinti látnivalóit. És mi a helyzet a múzeumokkal? A Várban ugyanis igen sok található belőlük. Természetesen a programból sem maradt ki ezek megtekintése. Csodaszép és izgalmas feladatlapok segítségével tekintettük meg a Magyar Nemzeti Galéria és a Budapesti Történeti Múzeum varázslatos kiállításait. A múzeumok végiglátogatása hosszú és elmélyült munkát igényelt, így szinte az egész napunk elment rá. A negyedik nap volt talán a legmozgalmasabb. Ezen a napon ugyanis témakörök szerinti csoportokba bomlottunk, és kis csoportokban dolgoztunk a délelőtt folyamán. Kis ízelítő a témákból: fotó, térképrajzolás, interjú. Ha ezekben a csoportokban végeztünk, akkor délután nagyon nagy szerencsében volt részünk (igaz, a szerencséből átok lett). Körbevezették az évfolyam egy részét a Nemzeti Táncszínházban, a másik fele a Hadtörténeti Múzeumban szemlélődött. Én a táncszínházat választottam, amit később megbántam. Az idegenvezető idős bácsi, amióta az eszét tudja, ott dolgozott, így mindent tudott róla. És sajnos ezt a tömérdek menynyiségű információt, amit már nem volt képes szortírozni, szerette volna velünk is megosztani. Így a múltbéli történettől egészen a rezsiig jutottunk. Kicsit kínos volt már a vége felé. Talán ez tette még pikánsabbá a hetünket az idilli környezetben. Természetesen zárásként szerveztünk egy esti városnézést is. Mit ne mondjak, pazar látványban volt részünk odafentről. Büszkék lehetünk Budapestre, mert csodaszép kivilágítva.
Úgy gondolom, talán ez a témahét sikerült a legjobban az összes eddigi közül, és szinte mindenki felhőtlenül élvezte. Lehet, hogy ebben a nehéz napok utáni délutáni cukrászda is szerepet játszott?!