45. szám 2005. május
BKV
Tessék vigyázni, az ajtók záródnak!
Budapest lakosságának nagy része a BKV tömegközlekedési eszközeivel utazik, ami jócskán megkönnyíti az emberek életét, hiszen például nem kell kilométereket gyalogolniuk, hogy eljussanak a legközelebbi bolthoz. A menetrendszerinti járatok behálózzák egész Budapest területét, és számos átszállási kapcsolatot alkotnak.
Gondolom, azért már mindenkinek volt problémája a buszokkal, villamosokkal,
metrókkal és HÉV-ekkel. Hát igen, valljuk be, néhanapján kimarad egy buszjárat,
vagy lerobban a metró, esetleg baleset történik a villamossíneknél, és ilyenkor
bizony előfordul az is, hogy órákat kell várnia az embernek. Vagy a tűző napon
kell ácsorognia, vagy a fagyos hidegben dideregnie, a lényeg az, hogy mindenképp
pórul jár. Kellemetlen még az is, ha a kedves buszvezető bácsi az orrunk előtt
csapja be a buszajtót. Miután jól elküldtük melegebb éghajlatokra, és megnéznénk
a menetrendet, hogy mikorra várható a következő járat, annak csak hűlt helyét
találjuk, mert valaki esetleg viccből kivette, vagy csak úgy gondolta, ha
elveszi, akkor legalább ő tudni fogja a menetrendet. Újat persze még hónapokkal
később se raknak ki. Ilyenkor természetesen még megvan az a lehetőség, hogy egy
barátságos bácsitól vagy nénitől megkérdezzük, hátha ő már tapasztalt versenyző
erre, és tudja. Ekkor persze kiderül, hogy még fél órát kell várnunk, azért,
mert a vezető bácsi otthagyott minket.
A buszok persze nemcsak azért előnytelenebbek, mert a vezető könnyebben ki tud velünk szúrni, hanem mert bármikor dugóba tudnak keveredni (erről persze senki nem tehet), ennek elkerüléséhez viszont létezik az a megoldás, hogy külön sávjuk van a buszoknak a forgalmasabb utakon. Az már persze más kérdés, hogy vannak autósok, akik viszont kihasználják a lehetőséget, és ezen a sávon közlekednek, a buszokat akadályozva. Ebből is látszik, hogy csak kreatívnak kell lenni. De nehogy azt higgyük, hogy a síneken közlekedő járművek nem kerülhetnek hasonló helyzetbe. Másik eset, amikor utazunk a villamoson, és az egyszercsak megáll. Áll, áll, már lassan 10 perce. Na, ilyenkor mi van? Aztán a villamosvezető nagy nehezen bemondja, hogy sajnos baleset történt valahol, és ezért nem tud továbbmenni. Nagyszerű! De ami még nagyszerűbb, amikor a busz lerobban, hogy még véletlenül sem küldenének helyette egy másikat, hanem elvárják az emberektől, hogy megoldják azt, hogy kétszer annyian szálljanak fel a következő buszra, mint amennyi egyébként lehetséges.
De nemcsak napközben van tolongás a járműveken, hanem az éjszakai járatokon is.
Az utasok nagy része fiatal, akik különböző szórakozóhelyekről szeretnének
hazakeveredni, sokan pedig olyanok, akik estig vagy éjjel dolgoznak, és a
hazajutással szintén nagy problémáik vannak. Mindenesetre az is nagy dolog, hogy
vannak egyáltalán ilyen éjszakai járatok, csak azt nem értem, hogy amikor
különböző nagyszabású rendezvények vannak, amik esetleg éjszakába nyúlóak, miért
nem lehet elindítani különjáratokat. Egy ilyen alkalom volt a tavalyi
Sportsziget is, amikor is a koncertek végeztével mindenki egyszerre elindult
haza. A metró Stadionok megállója zsúfolásig volt emberekkel, még egy cipőfűzőt
sem lehetett volna bekötni, mert biztos agyontaposták volna közben az illetőt.
Begördült a metró, majd csorda módjára az emberek elkezdtek felgyömöszölődni a
szerelvényekbe. Mikor már az emberek egymás nyakában lógtak, és a második emelet
is megtelt, se felszállásra, se leszállásra nem volt lehetőség. Akik hátrébb
álltak, már nem tudtak felszállni, de hát sebaj, maximum 30 perc múlva jön a
következő. Vagy mégse. Egy kedves hang a bemondóból közölte a kint (vagyis lent)
szorultakkal, hogy ez volt az utolsó metró, ami aznap éjszaka elhaladt a peron
mellett. Hurrá! A lelkesedés moraja hallatszott hirtelen. Na, és ilyenkor mi
van? Mert ilyenkor nem lehet azt mondani, hogy „enyje-bejnye kisfiam, miért nem
indultál el korábban?”, hiszen még csak a végére se lehet felkapaszkodni… Jön a
B terv, megnézzük, milyen éjszakai járatok vannak még a közelben, és
megpróbálunk minél közelebb kerülni lakhelyünkhöz. Na jó, a Szigetnél azért
legalább beújítottak, és a HÉV éjszaka is félóránként járt, amin, mondjuk,
szintén nem lehetett megmozdulni. Valószínűleg az lehet az oka annak, hogy ilyen
ritkán és rendszertelenül járnak a tömegközlekedési eszközök, hogy a BKV-nak nem
éri meg több járatot indítani, hiszen rengetegen nem vesznek jegyet vagy
bérletet, és úgy utaznak. Az ellenőrök feladata is nehezedik, amikor az utasok
különféle technikákat fejlesztenek ki ellenük, és ők ez ellen nem tudnak sok
mindent tenni. Tipikus eset, amikor azt mondjuk: „Bocsánat, otthon hagytam a
diákomat!”, majd egy hamis címet bemondva távozunk a helyszínről, és még csak
eszünkbe se jut, hogy legközelebb esetleg vegyünk jegyet. Ilyenkor viszont az
embernek ne legyenek elvárásai az utazással kapcsolatban. A bliccelők száma
növekszik, a bevétel meg csökken, a lehetőségek rosszabbodnak. Ezért is
történhetett januárban nagyobb mértékű áremelés, egy vonaljegy 160 forintba, a
havi diákbérlet is több mint 2000 forintba kerül. Ennek eredménye persze csak
az, hogy még kevesebben veszik meg a drága jegyeket, más megoldást viszont a BKV
sem tudott kitalálni a nagy veszteségek miatt.
De ilyenkor mindig eszünkbe jut, hogy akik rendszeresen vesznek jegyet, azok miért járjanak rosszul azok miatt, akik bliccelnek. Hát ez van! Magunkkal szúrnánk ki?
Az ember persze mindig bosszankodik, de mi lenne, ha egyáltalán nem lenne tömegközlekedés? Először is, nem lenne mit szidni, és nem lenne mivel utaznunk.
A BKV Rt. közleménye: Évente mintegy 3 milliárd forint bevételtől esik el a Budapesti Közlekedési Részvénytársaság a jegy- vagy bérletvásárlást elmulasztó utasok miatt. A kieső bevétel megszerzésére az év végéig megerősített jegyellenőrzési akciót indít a társaság. Az akció célja a jegy- és bérletvásárlási hajlandóság növelése, ezért ellenőrzés a metróban – rendhagyó módon – belépéskor történik. Aki jegy vagy bérlet nélkül kísérli meg az utazást, azt az ellenőrök nem engedik le az állomásra. Az ellenőrzés a későbbiekben a felszíni járatokon is intenzívebbé válik.