45. szám 2005. május

Az ellenkező nem

Pedig olyan kis visszafogottan hirdették. Csak a Deákon mozgólépcsőzve villant elém néha Piper Perabo harminchatos mosolya. Persze gyanús lehetett volna a fé(héhéhé)rfi főszereplő nyálas képe, de azt jól megfontoltan eldugták a plakáton.

Lányos lelkem igenis vágyik néha mások (nyálasan-könnyesen) csordogáló szerelmi történeteire, nem vagyok egy zsepi-királynő, de van egy szükséges minimumom. De mindig megszívom, szóval most már azon gondolkodom, hogy megkeményítem magam, és átállok a politikai krimikre.

Egyébként az Ellenkező nem határozottan jól indul (csak a srác ne nézne ki úgy, ahogy), Lány otthagyja Gazdagfiút szegény, de Kedvesfiúért. Aztán összeköltöznek. Aztán Kedvesfiú munkát kap és nemsokára Elszálltfiú lesz belőle, furcsa és bonyolult okok miatt elhagyja Lányt, aki ezek után összejön Bucifejűfiúval, aki legalább tényleg kedves. És itt vége is, és jaj de jó, mert nem happy end… De neeeeeeeeeeeeeeeeeeem. Nincs vége. Hirtelen időugrással és térszakadással és telepatikus jelekkel minden megváltozik, nyilván kirúgták a forgatókönyvírót, és inkább bevágták ide egy másik, sokkal giccsesebb (és nagyobb közönségre számot tartó) film végét, csak a fejeket cserélték ki. Szörnyű, dágványos borzalom az utolsó húsz perc, és mivel nincsen figyelmeztető sípszó, biztosan csak akkor lehet elkerülni, ha eleve be sem ülünk rá. Bár, sajnos, a többes szám első személynek már késő.

Jakab Juli

Az ellenkező nem (Perfect Opposites, 99”, 2004)
Rendezte: Matt Cooper
Szereplők: Martin Henderson, Piper Perabo, Jennifer Tilly