45. szám 2005. május KóristákAmikor az ember fáradt, akkor akármire vevő, ha épp kikapcsolódni kíván. Ez a film, bárhonnan is nézzük, tökéletesen megfelel erre a célra. Egyszerre szerepel benne irónia és dráma arról, milyen is az élet egy nevelőintézetben, amelyben kemény fizikai bántalmazások érik nap mint nap a tanulókat. Olyan gyerekek járnak ide, akiknek szülei (vagy csak szülője) szegények, vagy elhagyták gyermekeiket, nem törődve azok további sorsával. Ebből adódóan a gyerekek is olyanok, amilyenek, vagyis reménytelenül fegyelmezhetetlenek és pimaszok. Akárhány nevelő is érkezik ebbe a bentlakásos iskolába, kéz- és lábtörés nélkül nem ússza meg a találkozást a bosszúéhes fiúkkal. Ezzel a ténnyel kell szembesülnie a jóindulatú, munkanélküli zenetanár Clément Mathieu- nek is, aki megdöbbenve nézi, hogy fenyítik és alázzák a gyerekeket, akik ezzel mit sem törődve, még új nevelőtanáruk érkeztével sem hagynak fel a pimaszkodással. Mathieu már-már nem is tudja, mit tegyen, hogy a gyerekek ne az ellenséget lássák benne, mikor meghallja gúnydalokat énekelni osztályát. És ahogy ezt meghallja, valami segítséget várva a zenétől, elkezd a fiúk számára komponálni. Szólamokba rakja őket és megpróbálja a lehetetlent: énekelteti az árva, büszkeségüket és önérzetüket már rég elvesztett fiúkat, felfedezve köztük a hihetetlen tehetség Pierre Morhange- t. És telik az idő, fejlődnek és szelídülnek a gyerekek, de Mathieu-nek mindig szembe kell néznie a félőrült igazgatóval, aki nem nézi jó szemmel azt, ami iskolájában megy. Megható dráma ez, amit az ember mindig szívesen néz, a mostani esetben még hallgat is, mert a történetből adódóan sokszor élvezhetjük a 8-15 éves fiúk ámulatba ejtő hangját. Szerintem mindenki nézze meg, akinek van rá ideje, mert ez kivételesen nem amerikai, nem nyálas és nincsenek benne híres színészek.
Kóristák (Les Choristes, 95”, 2004) |