45. szám 2005. május
Élet a padlószőnyeg(b)en
Volt, van és remélhetőleg lesz is az iskolánkban padlószőnyeg, amin szinte a leggyakrabban lépked tanár és diák, felnőtt és gyerek egyaránt. Sokan használták már előttünk, és sokan fogják még utánunk is használni.
Az AKG sok különlegessége közül csak az egyik a számunkra jól ismert
padlószőnyeg, mely befedi a folyosókat és a kisiskolákat. Már a kezdetektől
fogva volt ilyen szőnyeg a földön a hideg és kemény csempe helyett, így
próbálták a diákok számára otthonosabbá tenni hőn szeretett iskolájukat, ahol
életük első szakaszának leghosszabb idejét töltik.
Mi persze kihasználjuk a padlószőnyeg adta lehetőségeket, hiszen ha valaki végigsétál a folyosókon, láthatja, hogy az emberek mire is használják: legfőképp tanulásra, alvásra, fetrengésre, kínai evésre és még jó sok mindenre…
De mi lehet vajon a belsejében? Belegondolt-e már valaki, hogy mi rejtőzhet ebben a titokzatos burkolatban, hogy legbelül mi vagy esetleg kik találhatók? Hát igen, valószínű, hogy a cipőnk talpáról levált kosz mellett helyet kapnak a kajamaradványok is, legfőképp a kínai kaja és annak jellegzetes ínycsiklandozó illata. Nyáron a vízi csaták maradványainak ad otthont, télen a hógolyócsaták hulladékának és a leolvadó latyaknak. Az uzsonnákról lehulló morzsákat is mindig szívesen fogadja, a csoki könynyedén beleolvad, a rágó beleépül, és az ottfelejtett kaják is gyakran eltűnnek benne. Egyszóval kedves teremtés, egész kis város lakozhat benne, aminek kialakításáról mi gondoskodunk, hogy mindig legyenek újabb és újabb lakók, melyek különös színfoltjai lesznek Szőnyegvárosnak.
Sötét színe miatt szerencsére ezen sérülések nyomai gyakran eltűnnek, legalábbis
kívülről. Belülről megmarad ugyanaz a mocsok és szemét, de mi ezt nem látjuk,
csak csöndesen és békésen fekszünk rajta, és mély álomba merülünk, hiszen nem
fordul meg a fejünkben, hogy előttünk éppen valaki csak egy kicsit löttyintette
ki ott a kóláját. Minket ez sem zavar. Persze azokat sem, akik először érkezvén
sulinkba csak azt látják, hogy nálunk milyen jó, még szőnyeg is van, bezzeg
náluk csak a piszkos linóleum. A mi szőnyegünk nem piszkos, ugye? Nem hát.
Hiszen itt éljük mindennapjainkat, olyan, mintha otthon lennénk, hiszen otthon
sem szoktuk kidobni az almacsutkát, hanem otthagyjuk a földön, és az majd
eltűnik egy kis idő után magától.
Egyszóval ajánlom mindenkinek, hogy bátran heveredjen le bárhol ezen a padlószőnyegen, hiszen mi rajta élünk, a mocskok meg benne. Szeretjük a padlószőnyeget, hiszen ez a mi padlószőnyegünk.