45. szám 2005. május

Puntila úr és szolgája, Matti

Nemrég az Irodalmi Önképzőkörrel színházban jártunk. Egy Bertold Brecht-darabot néztünk meg, amire nagyon kíváncsiak voltunk, valószínűleg azért, mert senki nem tudott róla semmit, vagy legalábbis nem túl sokat. Amikor beültünk a színházba és elkezdődött a darab, csodálkozva néztünk egymásra, mert észrevettük, hogy nem egy szokványos darabbal van dolgunk: többször megszakították az előadást egy recsegős hangszóróhanggal, ami felszólította a színészeket, hogy „most minden színész hagyja el a színpadot, mert szünet következik” és hasonlók. Meg aztán ott voltak a fura betétdalok, amikről csak hosszas gondolkodás után derült ki, hogy hogyan kapcsolódnak a darabhoz. Egyébként maga a történet sem volt szokványos. Haumann Péter alakította Puntila urat. Nagyon jól játszotta az italos, de néha józan földesurat, aki majdhogynem kettős életet él: amikor részeg éppen (azaz majdnem mindig), akkor kedves, jószívű, odavan a nőkért és lenézi azokat, akik távolságtartóan viselkednek a szolgáikkal. Így lesz a barátja Matti is, aki történetesen a sofőrje. De sajnos, amikor józan, akkor elfelejti minden kedvességét, és épp úgy viselkedik, mint azok, akik részegségekor a legnagyobb ellenségei. Szóval ez nem egy átlagos történet, ezt senki sem állíthatja. De ezzel együtt nekünk nagyon tetszett, és bár néha kicsit fárasztó vicceket sütöttek el benne, azért mi élveztük. Az elején még kicsit nehéz volt nyomon követni az eseményeket, de a végére már szinte minden világos lett. Aztán amikor megtapsoltuk a szereplőket, sokszor huhogtunk is nekik, és nagyon meglepődtünk, hogy láttuk rajtuk, hogy mennyire örülnek a sikernek. Mi azt gondoltuk volna, hogy már szinte észre sem veszik, mert megszokták, hogy ünneplik őket. Mindenesetre szerintem érdemes megnézni ezt a darabot, senki nem fog csalódni, aki szereti az érdekességeket.

Kajos Rebeka Dóra

Puntila úr és szolgája, Matti (Katona József Színház)
Rendező: Máté Gábor
Szereplők: Haumann Péter, Pelsőczy Réka, Kocsis Gergely, Bán János