45. szám 2005. május
Randiguru
Jó, hogy most ennyit írok egyszerre, mert nem felejtettem el az Ellenkező nemmel
kapcsolatos problémáimat. Nem térek át a politikai krimikre. Igaz, hogy a
Randiguru meg az egyik legamerikaibb film, amit az elmúlt időben láttam, de
legalább nem üldögélt pici piros szívecske a vászon jobb sarkában, ötpercenként
hadonászva és habzó szájjal üvöltve, hogy „sírjál! sírjál!”. Bár volt néhány
kritikus pont, amikor már pont lefelé kezdtek volna biggyedni ajkaim, hogy na ne
már, hogy ezzel próbálkoznak, de szerencsére mindig kiderült, hogy csak
beugrasztás az egész, mert ők is tudják, hogy nincs ember a Földön, akit még
meghatnának a giccses marhaságok, különösen nem, ha azok Will Smith szájából
hangzanak el. Viszont tuti nyerő ötlet volt az allergiarohama, tehát arra
garantáltan senki nem számít egy romantikus filmnél, hogy a főhősnő akkor
szembesül a főhős iránt érzett és mindeddig elnyomott szerelmével, mikor annak
éppen háromszorosára dagadt a feje és durván kábult az „ellenszérumtól”.
Romantika új hullám.
A történet, miszerint egy férfi pusztán jószándékból és az emberiség megsegítésére okos tanácsokkal látja el szerencsétlen társait, szerintem jó. Az a mellékszál, amelyben a kissé molett, viszont nagyon szerencsétlen pénzügyi tanácsadó próbálja kivívni a szépséges és szépséges (ennyi derül ki róla) híresség szerelmét, szintén indokolt. A filmet nagyon vidáman végig lehet röhögcsélni, Eva Mendesnek tényleg nagy feneke van, ami jó, Will Smith-nek meg nagy és elálló (de barna) fülei, ami szintén jó. Mindannyian szép és szűzies (túlságosan szűzies, elcserélhettek volna néhány jelenetet a Közelebbel, és akkor nem lenne egyikkel se semmi bajom) életet élnek, a gonoszok a végén meglakolnak, a jók egymásra találnak a sok nehézség után, elfogyott a literes kóla meg a popcorn is, szóval az élet szép, és minden a legnagyobb rendben!
Randiguru (Hitch, 115”, 2005)
Rendezte: Andy Tennant
Szereplők: Will Smith, Kevin James, Eva Mendes