46. szám 2005. október
Alanis Morissette: Jagged Little Pill acoustic
A tíz éve megjelent Jagged Little Pill című albuma Alanist 4 Grammy-díjjal és „A világon a legtöbb CD-t eladott énekesnő” címmel ajándékozta meg, és bár azóta 3 korongja is megjelent, egyik sem volt akkora siker, mint az 1996-os album. A jubileum alkalmából – és gondolom a nosztalgiázás miatt is – adta ki Alanis tízéves dalainak akusztikus feldolgozását, azt hiszem, sokak nagy örömére.
Remélem, hogy nem kell bemutatnom Alanis Morissette-et, a már 30 éves kanadai
énekesnőt, és még jobban remélem, hogy nem csak abban az összefüggésben
hallottatok róla, hogy ő Avril Lavigne példaképe, vagy még jobb: Avril =
felmelegített Alanis. A félreértéseket már most el kell oszlatnom: a két
énekesnőben a nevük kezdőbetűjén és a származási helyükön kívül semmi, de semmi
közös nincs. De visszatérve Alanisre, szerintem nincs olyan ember, aki ne
hallotta volna még például az Ironic című dalt, legfeljebb nem tudta, hogy kinek
a számát dúdolgatja magában.
És már dúdolgatjuk rendületlenül tíz éve, bármilyen hihetetlen is. Alanisszel együtt pedig az akkori rajongói is felnőttek, ezért örülhet külön mindenki a JLP acousticnak. Tényleg érezhető rajta Alanis hangjának fejlődése, a teljesen más hozzáállása az élethez, és közhelynek tűnhet, de tényleg olyan, mintha egészen más számokat egészen más adna elő.
Az akkor 21 éves, kilométer hosszú hajú, dühös, szókimondó, harcos feminista „rockerlány” (hogy a közhelyeket folytassam) mostanra lenyugodott, és ez, az élettörténetét ismerve, érthető is. Egy csomó sikertelen kapcsolat után – amiknek az eredménye pár dühös, harcos, feminista, szókimondó szám lett – végre megállapodott Ryan Reynolds színész mellett, akivel végül eljegyezték egymást (az ő filmjeit azért nem írom le, mert borzalmasak, de ne ezek alapján ítéljük meg őt, nekem volt szerencsém élőben közelről látni, és elhihetitek, megértem Alanist, hogy hozzámegy…). Ez pedig (bármilyen illúzióromboló maga a tény, hogy a kedvenc feministánk férjhez megy), meglátszik a dalain is. Már a legutóbbi CD-je (So-Called Chaos, 2004) is jóval harmonikusabb, érthetőbb, hétköznapibb témájú volt, mint az eddig tőle megszokottak. A pasik kritizálásáról, a vallási gondolatokról, a bonyolult problémákról és az angolok számára is érthetetlen kifejezésekről áttért a harmóniáról, boldogságról, legfeljebb párkapcsolati gondokról szóló számok írására.
A JLP acoustic pedig ennek a két életszemléletnek az izgalmas keveréke, hiszen a tíz évvel ezelőtt készült dalok Alanis akkori lázadó énjét őrzik, de ahogyan most énekli el őket, fél méterrel rövidebb hajjal és még több élettapasztalattal, minden egyes felvétel egészen más értelmet nyer. Nyilván hozzájárul ehhez a hatáshoz a lágyabb, akusztikus feldolgozás – a kemény, rockos számokban a basszusgitárt hegedű vagy akusztikus gitár váltja fel, és persze Alanis zongora- és harmonikajátéka sem hiányozhat a hangzásból. Az egykori feszültség-levezető és tombolós albumból így inkább egy elgondolkodtató, relaxáló, kikapcsoló számokat tartalmazó korong lett.
Rám legalábbis így hat a JLP acoustic.
Érdemes mindenkinek kipróbálni Alanis recept nélkül is kapható gyógyszerét lelki bajokra!
Alanis Morissette: Jagged Little Pill acoustic (Warner, 2005)