46. szám 2005. október
Krix-Krax témahét
A nyolcadik évfolyam Zengővárkonyba utazott az évnyitó (vagy nyárzáró?) témahétre, aminek témája az önismeret, önmagunk és képességeink megismerése volt. Mondjuk a programok nagy része, többek közt az egész (na jó, inkább fél) napos kirándulás nem ezt a célt szolgálta, de jobb is volt így.
Na de vissza az elejére. Odafele gyorsvonattal mentünk Pécsig, onnan pedig Pécsvárad fele utaztunk tovább. Megérkezésünk után a szokásos bepakolás, ebéd, satöbbi következett. Első este derült ki, hogy a fiúszobák némileg beáztak a csapadékos nyár folyamán, így az asztmásokat (köztük engem is) felköltöztettek az emeletre, ahol jobb körülmények között ugyan, de a társaságtól némileg elzárva laktunk mi heten. Még ezelőtt beosztották a csoportokat is, hiszen a témahét egyik célja az együttműködés megtanulása volt, így aztán az összes későbbi feladatot együtt oldottuk meg. Na persze volt szabadidő is, nem is kevés. A meleg nyárvégi délutánokon a legnépszerűbb tevékenységek a tóban fürdés, hintaágyon szotyizás, ventilátorpiszkálással egybekötött szobábandöglés, esetleg pingpongozás voltak – és ez csak néhány lehetőség a sok közül. De vissza a programokhoz. A legtöbb feladat egy általunk (a csoport által) elképzelt néphez kapcsolódott, aminek nemzeti himnuszát, táncát, szokásait kellett kitalálni, leírni, előadni. Ahogy az lenni szokott, készültek egész jó előadások és viszonylag összecsapottak is (az én csoportom többnyire az utóbbi fajtát csinálta, bár nem is dolgozott minden ember), de azért a legtöbb bemutatta, mennyi mindent lehet kihozni az ilyen témákból.
Azért leírom, hogy is nézett ki az évfolyam egy napja. Reggel fél nyolckor ébresztő, amiből mi heten, akik az emeleten laktunk, kimaradtunk, így nem hallhattuk Nógrádi tanár úr csak fiúknak tartott beszámolóját a kódolásról (PGP), a prímszámokról, és hasonló érdekességekről sem. Fél kilenckor egy bőségesnek nem nevezhető reggeli következett, majd valamilyen csoportos program, például rikítózöld kukásmellények keresése a tó körül, és ilyesmik. Nagyjából ez volt az egy órai ebédig, ami után a már említett módokon eltölthető szabadidő következett, ezután megint kaptunk valami feladatot, aminek elvégzésére vacsoráig volt idő, utána pedig bemutattuk azt. Ezt követően még rengeteg idő volt a tízórás takarodóig, úgyhogy akinek kedve volt, énekelgetett, míg a legtöbben a társasági élet központjának számító hintaágyon töltötték idejüket, de persze ekkor volt zuhanyzásra is idő. Az utolsó este azonban némileg másképp alakult, ugyanis vacsora után néhányan különböző zenei és színielőadásokkal szórakoztatták a többieket, és – mindenki örömére – a takarodó is későbbre került egy órával. Másnap már nem volt sok idő. A reggeli bepakolás után megkaptuk az órarendet, majd minden csibe elvonult megbeszélni a fontos dolgokat, hiszen déltájban már a vasútállomás felé vettük az irányt. Hazafelé már InterCityvel mentünk, így az út csupán két és fél órát vett igénybe, amit a legtöbben zenehallgatással töltöttek. Öszszességében – legalábbis szerintem – a témahét nem nagyon segített énem megismerésében, de azért nem volt rossz, mondjuk olyan fergetegesen jó se – hát ez van.