46. szám 2005. október
Harry Potter és a Félvér Herceg
Kedvcsináló a magyar kiadáshoz
Előre le kell szögeznem néhány dolgot: nem vagyok fanatikus HP-rajongó, nem vártam toporzékolva a Félvér Herceg megjelenését. Nem rendeltem meg előre, hogy elsőként olvashassam el, úgyhogy az is látszik már ebből, hogy egyáltalán nem voltam az elsők között, akik villámgyorsan átrágták magukat a 600 oldalon, hiszen ők már nyáron befejezték az olvasást, én meg csak kábé egy hete tettem le a vastag kötetet. Mindezt azért kellett előre elmondanom, hogy hatásosabb legyen az a kijelentésem, hogy mindezek ellenére nagyon tetszett a HP 6. része. Két hosszú napig, miután befejeztem, nagyjából másról se tudtam beszélni, az utolsó 200 oldalt egy ültő helyemben olvastam el. Azt meg már döntsétek el, hogy normálisnak tartotok-e… De csak azután, hogy elolvastátok a könyvet!
Annyi biztos, hogy – a barátaim tudják, mennyire – én voltam a kritikus és
gúnyos ellentábora a lelkes HP-rajongóknak, akik alig várták már, hogy
folytatódjanak a roxforti kalandok. De végül nem bírtam, hogy körülöttem
mindenki a vadiúj fejleményeket tárgyalja. Már tudtam, hogy valaki összejön
valakivel, valaki persze meghal, valaki hülye és valaki jó fej, és egyébként is,
minden abszolút izgalmas. Szóval a sztorit nagyjából már összerakhattam jóval a
könyv elolvasása előtt is, bár a neveket gondosan elharapták előttem kedves
barátaim, amikor előttem beszélték meg a szenzációkat, és a félmondatokat is
csak a könyv elolvasása után értettem meg teljesen. Úgyhogy volt elég
motivációm, hogy végre – ha pár hónap késéssel is – kezembe vegyem a könyvet.
És kritikusan fintorogjak már az első oldalnál. Hogy jaj de béna, minden HP így kezdődik. A szokásos „Ködös, sötét éjszaka volt, valaki éppen behoppanált a gyéren világított és sejtelmesen pocsolyás, lerobbant pirostéglás házak között futó külvárosi utca közepébe.” De nagyjából ez volt az első és egyben az utolsó kritikus megjegyzés, amivel illetni tudtam a könyvet (tőlem ez nagy szám ám!), és innentől 4 napig kábé „Roxfortban éltem”.
Nem hiszem, hogy ennek az „ajánlónak” a hatására fog bárki is belekezdeni a sorozat immár 6. kötetébe, hiszen a fanatikusok már úgyis olvasták, a többiek tervezik ezt, a kevés anti-HP-fan meg úgyis megingathatatlan. De mégis kénytelen vagyok leírni, hogy bár nem gondoltuk, hogy felül lehet múlni a Főnix Rendjének (a HP 5. része) izgalmait és fordulatosságát, de a Félvér Hercegnek ez is sikerült. Tényleg. És ebben a részben nemcsak az akcióra, vérre és harcokra éhes olvasók, hanem a romantikus regények rajongói is megtalálják a kedvükre való fejezetet. A hatásos akciójelenetek mellett tovább bonyolódik (magyarul teljesen összegubancolódik) a szereplők magán- és leginkább a szerelmi élete. Nem árulom el a lényeget, de olyanok jönnek össze olyanokkal, akikre nem is számíthattunk, mindenesetre örömteli egymásra találásoknak lehetünk tanúi. Bevallom, én ezeket a fejezeteket többször is átolvastam, annyira élveztem őket… Mondom ezt egyébként én, az anti-HP-fan, aki ráadásul utálja is Harryt. Oké, ne lincseljetek meg, tényleg nem szeretem magát a karaktert (a kis szerencsétlen, szemüveges lúzergyerek megmenti a világot… stb.), de a Félvér Hercegben még én is találtam szimpatikus mozzanatokat Harry megnyilvánulásaiban. Azt hiszem, most éreztem először a HP-könyvekkel kapcsolatban igazán, hogy tényleg viselkedhetnek úgy emberek, mint ahogy a könyvben, életszerűek a reakciók, a párbeszédek reálisak.
Összességében – persze minden legújabb részre ezt mondjuk – nekem eddig a sorozatból a Félvér Herceg tetszett a legjobban, vagy inkább úgy fogalmazok, hogy ez „fogott meg” leginkább. Vannak, akik szerint még fontosabb üzenetet és komolyabb, átvittebb értelmet is hordoz magában a kötet. Ennyire mélyre én ugyan nem ástam magam a sztori értelmezésében, az viszont tény, hogy kevés szórakoztatóbb könyvet olvastam, és ha hosszú távon nem is maradt meg belőle sok minden, élveztem azt a négy napot, amíg „belekerültem” a történetbe. Már ezért is érdemes mindenkinek kinyitnia a Félvér Herceget. És, na jó, most már a fanatikus rajongókat is megértem…
Harry Potter és a Félvér Herceg (Animus Kiadó)
Várható megjelenés: 2006. február