46. szám 2005. október Hirdessünk, reklámozzunk, plakátozzunkA város területén mindenütt láthatóak plakátok és hirdetések, a buszmegállókban, oszlopokon, transzparenseken. Vannak viccesek, érdekesek és említésre sem méltóak. De vajon menynyire befolyásolják ezek a plakátok a vásárlókat, vagy menynyire tévesztik meg őket?
A buszmegállókban található hirdetések egészen másmilyenek. Nem kell őket elolvasni vagy megnézni, ha netalán nem érdekel. Olykor azonban teljesen befedik a felületet a kung-fuórák hirdetésétől kezdve a lakáshirdetéseken keresztül, mindenféle apróhirdetés. A legjobb pedig az, mikor egymásra vannak ragasztva a különböző ellenplakátok (mondjuk választásokkor), és csak annyit látunk, hogy különböző plakátok kisebb darabjai vastag papírréteget képeznek a falakon. Ami még buszmegállókban vagy esetleg telefonfülkéken elő szokott fordulni, a világító és/vagy ráadásul mozgó plakátok, melyek főleg estefele hívják fel magukra az emberek figyelmét. Egy plakátnak ugyanis elsősorban kirívónak kell lennie, ebben egy élénk szín (rózsaszín, sárga, piros) vagy egy érdekes, aranyos, vicces kép is segíthet, hiszen ha megfigyeljük, egy fekete színű plakát többnyire elkerüli az ember figyelmét.
Azonban nemcsak az utcán, hanem a televízióban is nagyszerűen lehet hirdetni (a magazinokról már nem is beszélve, ahol minden második oldalon van valami, és már több benne a reklám, mint a cikk). Meg van határozva, hogy egy órán belül mennyi lehet a reklámblokk, amiről persze mindig mindenki átkapcsol. Vannak olyan reklámok, amik borzasztóan irritálják az embert, mert már annyiszor látta, vagy anynyira értelmetlenek. A különböző cégek reklámjai átmentek egymás lejáratásába, és már korántsem magukat mutatják be jónak, hanem a másikat rossznak. Az emberek meggyőzése, figyelmük felhívása elég nehéz, ezért egy reklámkampány döntő fontosságú lehet egy terméknek. Nekünk meg az a dolgunk, hogy ezek alapján megítéljük a terméket vagy szolgáltatást, így azt mondom, nézzük meg jól azt a reklámot, nehogy a végén csalódottak legyünk!
Tudtad-e, hogy… |