46. szám 2005. október

Hirdessünk, reklámozzunk, plakátozzunk

A város területén mindenütt láthatóak plakátok és hirdetések, a buszmegállókban, oszlopokon, transzparenseken. Vannak viccesek, érdekesek és említésre sem méltóak. De vajon menynyire befolyásolják ezek a plakátok a vásárlókat, vagy menynyire tévesztik meg őket?

Ha az ember sétál egy aluljáróban, nem tud onnan úgy visszatörni a felszínre, hogy ne kapjon kézhez egy szórólapot, amit valószínűleg a legközelebbi kukába ki fog dobni, anélkül, hogy elolvasná. Hiszen ezeken általában valami egészen extrém ajánlat található, ami minket egyáltalán nem érdekel. A legidegesítőbb, mikor egyféle szórólapból többet is sikerül beszerezni, egyet az aluljáró egyik felén, a másikat a másik oldalon.

A buszmegállókban található hirdetések egészen másmilyenek. Nem kell őket elolvasni vagy megnézni, ha netalán nem érdekel. Olykor azonban teljesen befedik a felületet a kung-fuórák hirdetésétől kezdve a lakáshirdetéseken keresztül, mindenféle apróhirdetés. A legjobb pedig az, mikor egymásra vannak ragasztva a különböző ellenplakátok (mondjuk választásokkor), és csak annyit látunk, hogy különböző plakátok kisebb darabjai vastag papírréteget képeznek a falakon. Ami még buszmegállókban vagy esetleg telefonfülkéken elő szokott fordulni, a világító és/vagy ráadásul mozgó plakátok, melyek főleg estefele hívják fel magukra az emberek figyelmét. Egy plakátnak ugyanis elsősorban kirívónak kell lennie, ebben egy élénk szín (rózsaszín, sárga, piros) vagy egy érdekes, aranyos, vicces kép is segíthet, hiszen ha megfigyeljük, egy fekete színű plakát többnyire elkerüli az ember figyelmét.

Nehéz manapság olyan plakátot kitalálni, ami frappáns, tömör és meggyőző. Az óriásplakátok zöme valamilyen értelmetlen dolgot hirdet, mint például egy gusztusos húscafatot, ami most csak 999 Ft, és egyéb nagyon olcsó, akciós dolgokat. Persze vannak vicces és jópofa plakátok is, de a személyes kedvencem, mikor az óriási plakáton valamilyen iszonyatosan kedvező tarifa látható, hatalmas számokkal felírva, és a jobb felső sarokban egy kicsike csillagot lehet látni, mondjuk ha 2 méterről szemügyre veszszük. Talán ekkor észrevesszük a kicsi csillag hovatartozását a több méteres plakát alsó 5 centijében, és feleszmélünk, hogy ez a fantasztikusnak látszó ajánlat nem is olyan fantasztikus. A gyanútlan vásárlót azonban becsapja, ezért ezekért a félrevezetésekért az adott cég általában megkapja a büntetést (több millió forint is lehet ez az összeg).

Azonban nemcsak az utcán, hanem a televízióban is nagyszerűen lehet hirdetni (a magazinokról már nem is beszélve, ahol minden második oldalon van valami, és már több benne a reklám, mint a cikk). Meg van határozva, hogy egy órán belül mennyi lehet a reklámblokk, amiről persze mindig mindenki átkapcsol. Vannak olyan reklámok, amik borzasztóan irritálják az embert, mert már annyiszor látta, vagy anynyira értelmetlenek. A különböző cégek reklámjai átmentek egymás lejáratásába, és már korántsem magukat mutatják be jónak, hanem a másikat rossznak.

Az emberek meggyőzése, figyelmük felhívása elég nehéz, ezért egy reklámkampány döntő fontosságú lehet egy terméknek. Nekünk meg az a dolgunk, hogy ezek alapján megítéljük a terméket vagy szolgáltatást, így azt mondom, nézzük meg jól azt a reklámot, nehogy a végén csalódottak legyünk!

Abay Kinga

Tudtad-e, hogy…
– a tévében egy órán belül csak 12 perc reklám engedélyezett, közszolgálati csatornán (MTV, Duna) csak 6 perc;
– a raklámok között minimum 20 percnek kell eltelnie, filmek esetében 45 percnek;
– nem szabad reklámmal félbeszakítani hírműsort, félórásnál rövidebb gyerekműsort, vallási műsort, ünnepi tudósítást; közszolgálati csatornán semmilyen műsort (csak ami több részből áll), semmilyen filmet. (forrás: médiatörvény)
– az országos napilapok hirdetési bevétele az összbevételük 30-50%-a (forrás: GVH).
– a kereskedelmi televíziók hirdetési bevétele az összbevételük kb. 97%-a (forrás: Népszava)
– az ingyenes internetes híroldalaknak szinte csak hirdetési bevételük van.