46. szám 2005. október A szigetEgyik nap úgy döntöttünk egy barátommal, hogy elmegyünk moziba, és megnézünk valami jó kis filmet. Választásunk A sziget című filmre esett. Akkor mi még mit sem sejtettünk… Ezt a filmet én az „egyszer megnézem” kategóriába sorolom, mert hát ez a sztori… A film arról szól, hogy a nagymenő emberek életbiztosítása saját klónjuk. A klónok a világtól elzárt helyen, saját ész és memória nélkül élnek. Be van táplálva az agyukba, hogy ők a Szigetre akarnak jutni, a földi paradicsomba, de persze ez nem létezik. Akikről kiderül, hogy a Szigetre juthatnak, azokat megfosztják szerveiktől, hiszen „bérlőjének” valami problémája akadt. A bonyodalom akkor kezdődik, amikor az egyik klón (Ewan McGregor) szemtanúja lesz annak, ahogy egyik társát megölik. Ijedten elmenekül szerelmével (Scarlett Johansson). Kikerülnek a világba, amiről nem tudtak, még egy motort sem ismernek föl. Egy csörgőkígyóval is bátran szembenéznek, majd csak annyit mondanak: „nem túl barátságos”. Na, ez volt a filmnek az a pontja, amikor azt mondtam, ez már túlzás. Persze a film nem film, ha a klónok nem találkoznak azokkal, akikről másolták őket, de akit érdekel a film, megnézi. Szerintem ez a film olyan túlzásokba esett minden szinten, hogy amikor ment már vagy másfél órája, úgy éreztem, nincs miért maradni. A hossza 127 perc. Hazafelé utaztam a vonaton, és elgondolkodtam, hogy mégis mi volt a mondanivalója, mi volt a tanulsága a filmnek. Hiszen ilyen minden filmnek van. Legalábbis nagyrészt. De ebből az alkotásból nem tudtam ilyesmit kiszűrni. Semmit. Maga a film meg volt szerkesztve, úgy, ahogy kell. Hanghatások, fény, minden. Csak ne ez a történet lett volna! Klónok a világban, ahol még sose jártak, saját bérlőiket keresve bolyonganak napokat… Ez nekem túl sok volt. De aki szereti az olyan filmeket, amiknek semmi különös mondanivalójuk nincs, csak azért ül be a moziba, hogy elmenjen 2 óra az életéből, na akkor hajrá!
A sziget
(The Island, 136”, 2005)
|