Szubjektív

Tartalom

46. szám 2005. október

Most akkor lehet?

Tölteni vagy nem tölteni

Ez a kérdés gyakran felmerül, hiszen a legújabb zenék és filmek már megjelenésük előtt fent vannak az Interneten, ahonnan bárki letöltheti őket könnyedén. De vajon legális-e az, hogy valaki például a Star Warst már napokkal a bemutató előtt megnézi?

Sokan inkább kerülőúton szerzik meg a CD-ket, minthogy megvegyék az üzletben drágán, akár 5-7 ezer forintért. A régi lemezek és filmek ára ugyanolyan magas, hiába telt el a kiadásuk óta 6 év. És akkor már könnyebb és olcsóbb megoldás, hogy bárki letöltheti a vadonatúj zenéket és filmeket, amelyeket valaki más már felrakott egy honlapra korábban. De hogyan lehet letölteni? Ez jó kérdés. Számtalan honlap és letöltőprogram létezik, ilyen például a Kazaa vagy a dc++ is.

Egy szerzőijogvédő szervezet százezer forintos vérdíjat tűzött ki a mozikban kamerázók fejére, várva, hogy hátha valaki feljelenti őket. Bírósági ügyet akarnak belőle kerekíteni, ami akár szabadságvesztéssel is végződhet.

„A Salgótarjáni Városi Bíróság jogerős végzésében egy fiatalkorú által szerzői jogok megsértésének vétsége elkövetését állapította meg az Internetről letöltött és CD lemezre másolt filmek vonatkozásában. A büntetés: 2 év próba időre bocsátás.”

”Az Egri Városi Ügyészség jogerős határozatában a szerzői jogok megsértése vétségének megállapítására alkalmas cselekménynek tekintette filmeknek és zenei file-oknak az Internetről való letöltését és CD lemezre másolását. A büntetés pártfogó felügyelet alá helyezés és a vádemelés elhalasztása volt.” (terminal.hu)

Az amerikai filmstúdiók nemrég pereltek be több magánembert, akik valamilyen filmletöltő webhelyet működtetnek. Ugyanakkor több millióan használják ezeket a programokat szerte a világon, és szerintem nehéz olyan embert találni, akinek nincsen legalább egy másolt CD-je vagy DVD-je. Hát igen, ezek a letöltések persze az előadó, illetve a forgalmazó kárára mennek. 2003-ban mintegy 2,4 milliárd dolláros veszteséget okozott a zeneiparnak a jogtalan kalózkodás. Mivel a szélessávú internethasználat elterjedtsége nő, a szerzői jogokat egyre gyakrabban sértik meg a letöltött adatokkal.

A szerzői jog alapvetően védi a szerzők, előadók műveit, persze az lehetséges, hogy egy könyvből később forgatókönyv készüljön egy filmhez, amit levetítenek a moziban, aztán kiadják videón és DVD-n, majd ki is lehet kölcsönözni a videotékából. Ezekben persze mind ott van a jogdíj, amit az ár tartalmaz. Ha viszont nem megvesszük, hanem csak lemásoljuk a terméket, ezeket a pénzeket nem kapják vissza az arra jogosultak. Hiszen egy adott felhasználásért jogdíjat fizető személy kizárólag az adott felhasználás jogát szerzi meg magáncélokra, más típusú, mint például nyilvános vetítés vagy másolás jogát nem kapja meg. Azonban a magáncélú másolás, ha az nem pénzszerzés célját szolgálja, megengedett. De ez az elmélet megint csak megdőlt, hiszen régebben, amikor még a technika nem szárnyalt ennyire, és nem voltak ilyen gyors és olcsó CD- és DVD-író programok, ez mást jelentett. Most már a másolás könnyű, és persze nem feltétlenül jövedelemszerzés szempontjából csináljuk, hanem mondjuk barátoknak, ajándékba, szóval nem illegális.

Vagy mégis? Hiszen ugyanúgy a lemezkiadó cégek kárára megy, de ugyanakkor magáncélú is. Egyszóval jó megoldás nincs erre, csak amit Magyarország a németektől vett át, hogy az üres adathordozók árába beépítették a jogdíjakat, és az ebből befolyt összeget a zenészek és zeneszerzők kapják. A jogszabály szerint tehát jogszerű az, hogy másoljunk CD-ket magáncélokra, de ha másnak adjuk oda, akkor már nem teljesen az.

Összefoglalva, bármilyen zenét le lehet tölteni az Internetről, a feltöltésük viszont törvénybe ütközik. Ha viszont fájlmegosztó programot használunk, gyakran letölteni sem lehet, ha az ember nem osztja meg a nála lévő tartalmat.

A kalózok tehát óvakodjanak, a letöltők pedig dőljenek hátra, csak arra figyeljenek, hogy magáncélokra használják a letöltött adatokat, és amíg a jogszabály nem változik meg, töltsenek le minél több zenét!

Abay Kinga