46. szám 2005. október
I. AKG Zenei Fesztivál
Nem is volt olyan rég, de mi már majdnem elfelejtettük, hogy milyen jó is egy
zenei fesztivál. Egész nyáron nincs megállás, fesztivál fesztivált követ, és így
ez az őszi fesztiváltalanság csak még elviselhetetlenebbé tette az egyre
hidegebb időt és a kötelező olvasmányokat. Éppen ezért érdemel háromszoros
hurrát az AKG Zenei Fesztivál, és mindenki, aki szervezte és föllépett rajta.
Lehet, hogy a négy napos rendezvény nem volt olyan nagyszabású, mint nyári „kollégái”, de legalább annyira változatos és színvonalas volt. A kedves nagyérdemű hallhatott mindent a rocktól a jazzen és blueson át a francia sanzonig és a nagyon-nagyon alter gépzenéig, mindenkit a Metallicától Herbie Hancockig.
Fantasztikus, hogy iskolánk diákjai (és tanárai) milyen tehetségesek a legváltozatosabb hangszereken, gitáron, dobon, tangó- és szájharmonikán, nagybőgőn, szaxofonon, digeridoo-n és cimbalmon. És természetesen a közönség is szakaszvezetői dicséretet érdemel, amiért ugyanolyan lelkesedéssel és türelemmel hallgatták az előadásokat, zenei irányzattól és színvonaltól függetlenül.
Összefoglalva tehát, az első AKG Zenei Fesztivált csak pozitív jelzőkkel lehet illetni, szórakoztató, színvonalas, változatos, felejthetetlen és életmentő volt. Aki nem volt ott, vagy nem tudott játszani, az azért, aki ott volt és játszott, az pedig azért imádkozhat, hogy legyen valaki jövőre, aki Mr. Turczi helyébe lép, és jövőre is megszervezi a fesztivált, meg azután, meg azután…, hogy végül ugyanolyan hagyomány legyen belőle, mint a Tavaszi Fesztiválból. De akár így lesz, akár nem, erről a fesztiválról, mint minden kivételesen jó dologról, még sokáig beszélni fogunk.
